
Marie de Bourgogne, vagy Burgundi Mária neve más-más okokból ugyan, de széles körben ismert mind a történészek, mind a sörszakértők körében. Mária apjának 1477-ben bekövetkezett halála után Burgundia a Francia Királyság része lett, így csak névlegesen viselhette a burgundi hercegnő címet, a világ mégis így ismeri. Esetleg nekünk, magyaroknak nagyobb jelentőségű, hogy az ő unokája volt I. Ferdinánd magyar király. Mindössze huszonöt évesen, ellentmondásos körülmények között egy lovasbaleset után vesztette életét. Túlzott szemérmessége miatt a sérüléseit állítólag nem akarta megmutatni az orvosainak, a kezelés hiányában pedig nem volt esélye a túlélésre.
A burgundi hercegnő emlékét többek között egy belga főzde söre is őrzi. A vichtei illetőségű, 1885 óta működő Brouwerij Verhaeghe talán legismertebb söre a Duchesse de Bourgogne, ami stílusát tekintve egy belga vörös ale. Ez a stílus a Flamand Régió egyik specialitása a maga gyümölcsös, de mégis savanykás, vörösboros karakterével. Az erjesztést nemcsak élesztők, hanem Lactobacillus baktériumtörzsek is végzik, ezek felelősek a jellemző tejsavasságért. A készítés általában úgy történik, hogy az elsődlegesen leerjesztett sört másfél-két évig tölgyfahordókban érlelik, amiknek az egyedi, döntően Brettanomyces, Saccharomyces és Lactobacillus flórája alakítja ki a sörök különleges és főzdére is jellemző ízjegyeit. A végén pedig a hosszú ideig érlelt sörléhez hozzákevernek egy adag frissebbet is (három-négy hónaposat), majd az egészet palackozzák.

A Duchesse de Bourgogne tipikusan az a sör, ami mellett még egy sörnoob is megállna egy pillanatra. És nemcsak a megnyerő, rubinvörös színe miatt, ami lenyűgöző küllemet ad az italnak, ha fény felé fordítjuk. A pöffeszkedő, piszkosfehér hab mögül érdekes, tőzegfüstös, mazsolás, savanykás és kicsit szójaszószos illatok szállnak fel, ami a söröknél ritkaságnak számít. Ahogy az illatozásnál is lehetett már sejteni, a kortyban egymásnak feszülnek a gyümölcsös és a savanyú jellegek, mindezt teszik úgy, hogy egyik sem akar a másik kárára uralkodni. Az először megjelenő vörösáfonyás, goji bogyós érzetet hamar felváltja egy krémesen teljes, kicsit aszalt szilvás édesség, végül az egész átmegy valamiféle nyugalmat árasztó harmoniába az édes és a savanyú között. Az igazi értékét az adja, hogy tökéletes az egyensúly a gyümölcsös és az erősebb tejsavas ízek között, jól megférnek egymás mellet. Szépen megtervezett, remek sör, igazi mestermű a maga nemében.
Bizony, szívesen megkóstolnám , nyami, nyami !
Ismeretlenül vásároltam egy üveggel. Első kóstolás után azt hittem balzsamecet, annyira savanykás. Nem volt rossz, utólag kerestem rá, így kiderült kivel is volt dolgom.