A kézműves fogalom az utóbbi időben heves vitákat generált, a gasztronómiában jártasak után mára már a bor- és sörszakértők is egyre inkább próbálják kerülni a használatát. Hogy mitől vált elcsépeltté, annak oka nagyon egyszerű: hatalmas üzleti lehetőség rejlett benne, s a fentebb leírtak ellenére rejlik még ma is. Azt pedig már megszokhattuk, hogy amiből jó pénzt lehet csiholni, ott előbb-utóbb megjelennek a haszonhajhászok is, akik a legkisebb befektetéssel próbálják a lehető legnagyobb hasznot elérni. Nem kell félni, ez a folyamat nem csak Magyarországon érhető tetten, s erre találunk egy nagyon jó példát nyugati szomszédunknál. Csak annyi kell, hogy a kézműves szót a házival helyettesítjük.
A Stiegl Ausztria legnagyobb magántulajdonban levő sörfőzdéje. Kettős jelszavuk a tradíció és innováció, emellett pedig mindenben igyekeznek hangsúlyozni évszázados és családi hagyományokon alapuló hozzáértésüket a sörfőzéshez. Szó, mi szó, egy fokkal még mindig kifinomultabb söröket készítenek, mint a magyarországi nagyüzemi sörfőzdék (lehet nyugodtan egy kalap alá venni őket), sőt, van egy egész jó, szerethető sörük is, a Paracelsus Zwickl. 2009-ben kezdtek neki a Hausbier-projektjüknek, ami nagyjából annyit tesz, hogy két-három havonta piacra dobnak egy limitált példányszámú, extravagáns főzetet, szépen kidolgozott cimkékkel, esztétikus üvegben, hogy érezzük a törődést és azt, hogy valami egyedinek vagyunk részesei. Azt nem lehet mondani, hogy ne adtam volna esélyt nekik. Négy különböző hausbier-jüket is kóstoltam. Az eredmény pedig a papírforma szerint alakult.
Az első szerzemény egy Kräuterbier volt, ami állítólag egy régi, családi recept alapján készült, titkos fűszerezéssel. Már az nagyon furcsa, hogy ha van benne egy rakat fűszer, aminek ugye lenne aromája, akkor miért 6 fok az ajánlott fogyasztási hőmérséklet, ilyen hidegen ugyanis alig nyílik ki a sör. Pohárba kitöltve jól ismert, aranybarna sör jelenik meg, ami hatalmas, hófehér és igen tartós habot fejleszt. Arra azért kíváncsi lennék, mivel javítják fel ennyire tökéletesre, hogy még három perccel később is olyan paplanos és zavartalanul feszülő, mintha akkor töltöttem volna ki. Aromája szinte alig van, egy tucatlágerekre jellemző gyenge malátásság és alig füves komlósság jelenik csak meg. A korty jellegtelen, vizes, fantáziátlan, teljesen a Goldbräura jellemző karaktereket hozza, kicsit kukoricásba hajló malátássággal, majd hamar jelentkező, erőtlen komlókeserűvel, áztatott limehéjas ízekkel. A test nagyon hiányzik, az utóíz keserű és primitív. Ha nagyon akarom, leheletnyit érződik egy kis körtés ízvilág is, de ezt nagyon kell keresni. Egy mondatban megfogalmazva: alap lágersör, semmi más.
A másik darab egy Weltenbummler névre hallgató english pale ale volt, ami bár kicsit korrektebbre sikerült, még mindig elég gyengécske próbálkozás. Pohárba töltve a rozsdabarna sör fehér, szépen feszülő habot fejleszt. Üde színfolt az előzőhöz képest, hogy végre megjelenik egy említésre méltóbb komlóaroma is, kis citrusossággal, kis vágottfüvességgel. Már majdnem kezdtem hinni, egészen az első kortyig. Újra csak egy alap lágeres karakter, lebutított, vizesen édes malátaízzel, hiányzó testességgel, a szűretlenségből adódó, enyhébb dohossággal, pincekarakterrel és begyúrt kenyeres élesztőjegyekkel. Az utóíze viszont egész kellemesen gyümölcsös, meglepő, de egy kis mangó is előbújik, nem is marad olyan keserűség a szájban, mint a Kräuterbier esetében.
Az előzmények ellenére karácsonykor megint nekiszaladtam a két éppen aktuális hausbiernek, a Christkindl Honigbiernek és a Nachtschwärmernek. A Christkindl Honigbierre nem nagyon szeretném pazarolni a szót. Egyszerűen felháborító. Nem más, mint egy enyhén szűretlen Stiegl. Mézet szerintem nem sokat láthatott, nagyon kell akarni, hogy a korty végén egy kicsit felfedezze az ember, de aki egyszer is próbálkozott azzal, hogy mézzel kondícionálja üvegben a sörét, az tudja, hogy bizony lehet azt érezni a kész sörben. Ennek ismeretében szerintem csak gondolati síkon jutottak el a méz használatáig.
A Nachtschwärmer viszont egy érdekesebb darab. Papíron egy sötét búzasör (dunkelweizen), megspékelve egy kevés hozzáadott biokávéval. Sötétbarna, méltóságteljes sör bújik elő a palackból a már jól megszokott, tömött és hosszantartó habbal. Egész kellemes, bár kicsit halovány, frissen őrölt, gyengén pörkölt kávé illata száll fel, a háttérből pedig végig figyel az erősebben pörkölt maláta, kis gabonás érzet és a komló fűszeressége. Nyoma sincs a barna búzák intenzíven banános, szegfűszeges, édeskés jegyeinek. Az íz érdekes, ahogy az már sejthető volt az illatokból is, búzamalátát nem sokat látott, az árpamaláta és egy kis rozsos jelleg dominál az elején, majd megjelenik a pörköltmalátásság, kicsi tölgyfafüst-emlékekkel, végül előbújik egy kis zöldségesebb kávé is. A kortyérzet vizes, a test vékonyka, a szénsavasság szúrós, nagybuborékos, zavaró. Mint kávés sörkísérlet azt kell mondjam, nem is olyan rossz próbálkozás. Dunkelweizennek viszont kifejezetten pocsék.
Mindent összevetve az egyetlen, amit remélni tudok, hogy senki nem gondolja komolyan a Stiegl házisörös próbálkozásait. Ez nem más, mint népbutítás szép köntösbe csomagolva. Aki mégis érez affinitást a kipróbálására, akár a későbbiekben is, az megtalálja az éppen aktuális darabokat Salzburgban, a Stiegl Bräuwelt shopjában.
Ma reggel a Bartók Béla úton a villamosról megláttam a Stiegl logót az egyik kocsmán (Osztrák Sörház?) és azonnal rákerestem a sörre és elolvastam ezt a jó kis cikket. Visszagondolva 2010-es salzburgi élményeimre, amikor meglátogattuk a sörfőzdét és a múzeumot, plusz egy kellemes húskenyeret is vállaltam kellemesen mustáros krumplisalátával a brutális méretű sörfőzdei étteremben, hát minden eszembe jutott akkor és jut most is, csak a kézműves-házi kategória nem. A Salzburg kártya árában benne volt a múzeum és egy 5×1 decis kóstolószett, aminek elfogyasztása közben azt gondoltam: milyen jó, hogy az osztrákoknak is van nem agyonmarketingelt (vö. Gösser) sztenderd sörük, amihez fordulhatnak, ha nem fizet akarnak inni. De ennél nem több. A Stiegl slazburgi helybeni fogyasztásának élményét, és a sör minőségét is legalább 25 %-al javítja a jó levegő és a fantasztikus helyek látványa… 🙂