Hozzávalók
- 200 g liszt
- 200 g rizsliszt (vagy burgonyakeményítő)
- csapott teáskanál sütőpor
- 1 ek méz
- 300 ml vodka
- 300 ml világos sör
A háromcsillagos szakács a híres brit címerétel tökéletesítésén fáradozva az alábbi tésztareceptet kreálta. (A tökéletesség nyomában című sorozatának első kötete az Alexandra kiadónál magyarul is megjelent.)
A hozzávalókat a sör kivételével röviden, lazán összekeverjük (akár a tempura, maradhat kicsit csomós is). A végén adjuk hozzá a sört.
Ez idáig hasonlít arra a sörtésztára, amit mi orlynak nevezünk. A vodkának fontos feladata van: illékony, hamar elpárolog, így megakadályozza a bunda elázását-vizesedését, végső soron ropogóssá és könnyűvé teszi. Fontos a sör és a méz is: hamarább barnul a tészta (magas hőfokon, a hal igen rövid idő alatt elkészül). A sütőpor pedig “emeli” a tésztát (sosem szabad azonban eltúlozni, mert ha kiérződik az íze, mindent agyoncsap).
Heston azonban nem áll meg itt: a masszát vastag falú szifonba tölti, három patront nyom bele, majd lehűti. Mikor lehűlt, alaposan felrázza, tálba ereszti (egyszerre mindig csak keveset, mert hamar összeesik), ebbe mártja a halat.
220ºC-os (!), vagyis igen forró zsiradékba teszi, még egy kevés tésztát kanalaz rá, s mikor világos aranybarna (1-2 perc), megfordítja. Nagyon gyorsan elkészül.
A hanyagul (például vízzel) készített sörtésztát Angliában is Magyarországon is le kell hántani a halról, mert túl vastag, megszívja magát olajjal, szivacsos és puffasztó. Mindez könnyen megakadályozható a megfelelő technológiával.
Vigyázat! Jó minőségű, erős falú szifonnal szabad csak kísérletezni. Kapható nálunk is, Liss és ISI márkájúak
