A filmen Till Attila, Molnár B. Tamás és Litauszki Zsolt beszélget a hamburgerkészítésről. A Propaganda TV2 Hungary stábja az ÉS bisztró konyháján forgatott ahhoz a Propaganda epizódhoz, amely először 2013. május 28-án ment adásba a Super TV2 csatornán..
Hamburgerfélét kikötőben vagy hajófedélzeten, esetleg vásárosbódénál fogyasztottak először, de az is lehet, hogy másutt. Sok legenda kapcsolja Hamburg kikötőjéhez, ahol nagy számban forgolódtak balti matrózok és orosz mészárosok is, és sűrűn futottak ki emigránshajók Amerika felé, ami így, együtt folyamatosan növelte a hamburger feltalálásának esélyét.
Mások szerint a pennsylvaniai Hamburg település a névadó, ahol a vásározó Menches fivérek kezdtek darált marhás szendvicset készíteni 1885-ben, miután elfogyott a sertésfasírt. Így vagy úgy, a leírásokból az derül ki, hogy a 19. század vége felé egyre többen találták fel a hamburgert Oklahomától New Yorkig, 1904-ben a St. Louis-i világkiállításon is árulták, még a New York Tribune is méltatta.
Ugyanakkor tudni lehet, hogy a kínai Shanxi tartomány területén már a Qin-dinasztia idején, a Krisztus előtti 2. században ették a rouijamót. Ez készül marhából, bárányból, újabban szaftos sertésrészekből is, és sokan tekintik a világ első hamburgerének. Ma is sokakat ejt függőségbe a könnyű lepénykenyérbe csomagolt izgalmas fűszerezésű, omlós-szaftos aprópecsenye. (Receptjére még majd visszatérünk, mert megér egy misét.)
Street Food Mission
2008-ban egy kínai származású szakács és egy amerikai bölcsészlány food truckot nyitott San Franciscóban, majd egy közeli kínai étteremben kezdtek el főzni hetente kétszer a Mission Streeten. Hamar rajongótáboruk alakult ki, ma már New Yorkban is működik lerakat.
A világ minden részéről gyűjtötték a legjobb street foodokat, és merítettek a csúcsgasztronómiából is. Példaként említik Inaki Aizpitartét, René Redzepit, Pascal Barbot-t, Michel Bras-t, akiktől ötleteket kölcsönöztek. Konyhájukat a sajtó el is nevezte „low-down haute cuisine”-nek.
Anthony Myint és Karen Leibowitz 2011-ben adta ki könyvét Mission Street Food címen (a továbbiakban: MSF).
Street foodjaik közt szerepel a katalánok faszénen sült fiatal póréhagymája, egy egyéni pekingi kacsa változat (külön sül ropogósra a bőr, a combot konfitálják). Egész szendvicssorozat épül házi fejlesztésű írójoghurt-lepényükre, például pulled pork vagy füstölt sertéscsülökből készült pástétom (rillettes). Külön technológiát dolgoztak ki arra, hogy a csirkeszárny felejthetetlenül ropogós legyen (többször sütik, a sütések közt mélyhűtik). Még a drága ribeye steak is repertoáron szerepel (8 darabra bontva, így kisebb adagban is felszolgálható). Házi tósztkenyérből készítenek bundás kenyeret, és hamburgerük is kultikus.
„A hamburger jó példa arra, hogy az ember könnyen válik rossz megszokások rabjává – mondja Anthony Myint. – Ha visszagondolok azokra az időkre, amikor a darálékot kézzel nyomkodtam-formáztam, a húst előre-hátra pofozgattam, bele se gondolva, hogy mit teszek, mélységes szégyent érzek, bűnbánó könnyeimben császárhúst lehetne pácolni…”.
Aztán megnézte Heston Blumenthal sorozatában a tökéletes burgerről szóló részt. És ráébredt arra, hogy a szofisztikáltság az alapanyagban és a technológiában rejlik, s nem abban, ha valaki drága presztízstermékből ad kiegészítőket hozzá.
„Csodálom Hestont, hősként tisztelem. Nagyon tetszett a hamburgertechnológiája, nagyrészt át is vettük. A darált hús kíméletes kezelése, a szálirány tudatos rendezettsége elegáns megoldás: kiküszöböli a burgerek gyakori hibáját, a túlzott tömörséget, a kompaktságot. A húshengerből a húsirányra merőlegesen vágott szeletek felülete viszonylag sima, a szakács nagy lángon elősütheti anélkül, hogy veszélyeztetné a szaftosságot és a lágy állagot. …Mi megpróbáltuk a húspogácsa ízét még intenzívebbé tenni, ezért darálás előtt a kockára vágott, besózott húst 2-3 napig érleljük, azután kiolvasztott marhafaggyúban sütjük.”
Heston Blumenthal híressé vált sorozatában világszerte ismert és egyszerű ételeket finomít, olyanokat, amelyek a nagy ismertségben és rutinszerűségben elközhelyesedtek. Felkutatja a legalkalmasabb hozzávalókat és technológiákat, a tökéletes arányokat. Vagyis pizzából, sült csirkéből, sült krumpliból, miegyébből kreál „ideálisat”.
Heston Blumenthal nyers paradicsomot, jégsalátát, blansírozott hagymát és paradicsommártást ad hozzá. A mártás paradicsomvízből és paradicsomhúsból minden egyéb adalék vagy fűszer nélkül.
A további verziókat tanulmányozva az derül ki, hogy a kíméletes húskezelésben mindenki egyetért, a sózás mikéntjében azonban nem.
Három fontos forrás háromféleképpen sózza a hamburgerhúst: Blumenthal enyhén sóz (a húsmennyiség 1%-a a só), és csak a tarját sózza be előre. Az MSF az összes húsrészt erősebben (1,5%) elősózza. A Modernist Cuisine javaslata pedig: egyáltalán ne sózzuk be előre, készítés végén sózzuk mindkét oldalát. Ez a forrás a végén még ráken egy intenzíven ízes és sós glace-bevonatot is.
BUCIKÉRDÉS
Az alábbiakban 2 recept következik: a Heston Blumenthal és a Modernist Cuisine receptjének több közös vonása van – például mindkettő hosszan készülő élesztős előtésztával készül –, azonban nagyon eltér az, hogy milyen lisztet használnak. A Modernist Cuisine a lehető leglágyabb lisztet ajánlja (45-ösnél is lágyabbat), Heston viszont épp ellenkezőleg: nagyon erős lisztet használ.
Magyarországon nehezen beszerezhető folyamatosan garantált minőségű liszt. A pékiparipar nagyon kevés információt közöl a termékekről, az egyetlen, amit közöl, az a hamutartalomra utal. Ez csak egyetlen paraméter a sok közül. A malmok (különösen a nagyobbak) „itt a piros, hol a piros” játékot játszanak, vagyis minőségkeverést alkalmaznak. Ezt az egész magyar pékipar és társadalom megsínyli: vannak fiatal pékek akik elképzelhetetlennek tartják, hogy adalékok nélkül süssenek kenyeret.
Mindkét recepthez kell egyfajta előtészta, egy élesztős kovász: a poolish azonos mennyiségű vízből és lisztből készül, minimális hozzáadott élesztővel. Az élesztő mennyiségétől függően 12-24 óráig fejlődni hagyjuk, lefedve, hűvös helyen.
A poolish édestestvére az olasz bigának (amit például a ciabattához használnak) – utóbbi azonban tömörebb: alacsonyabb benne a víz aránya, azaz alacsonyabb a hidratáltsága, és szinte homeopátiás arányú benne az élesztő.
Mindkét előtésztára vonatkozik, hogy a leendő kenyér liszttartalmának 30-50%-át teszi ki.
Angol nyelven ITT TALÁLHATÓ még egy jó zsemlerecept, a Los Angeles-i Comme Ça verziója.
OFF
Ha valakit érdekel van egy előjegyzett és éppen beérkezett példányom ebből:
Szakácsmesterségnek könyvecskéje
A csáktornyai Zrínyi-udvar XVII. századi kéziratos szakácskönyve és a Tótfalusi Kis Miklós által kiadott kolozsvári szakácskönyv – 3360 Ft
Mivel nekem már megvan, ezt a példányt szívesen átengedem.
Kérném.
@komadiz
Sajnos valaki emailben beelőzött még hajnalban.
Ha szeretnéd, javaslom jegyeztesd elő az antikvarium.hu-n. Ez volt a harmadik példány egy éven belül, amiről értesítettek.
Imponáló a cikk, s a receptek. Nem tudtam félbehagyni olvasását, egy jó burgert fal be így az éhező.
na, a marha utáni világban sem maradunk marha nélkül
http://www.bloomberg.com/news/2013-08-04/world-s-first-332-000-lab-grown-beef-burger-to-be-tasted.html
Kedves BZoltan: a Modernist Cuisine nem rendelkezik a fennmaradó előtészta sorsáról.
Számos olyan kenyérrecepteket tartalmazó szakkönyv létezik, amelyben az előtészta mennyisége nagyobb, mint az adott receptben felhasználandó mennyiség.