Hozzávalók
- 2 padlizsán
- 30 g vörös miszó
- 60 g világos miszó
- 2 ek cukor
- 2 ek szaké
- 2 ek mirin
- 100 ml alaplé (dashi vagy szárnyasalaplé)
- némi reszelt gyömbér
- kevés gyömbérszirup (szusihoz való eltett gyömbér leve)
A japán konyha egyik nagy klasszikusa: a miszónak nemcsak némi cukor, hanem szaké és mirin ad némi sajátos édeskésséget. Kísérletezhetünk hazai késői szüretelésű borokkal is: felforraljuk, és kevés mézzel ízesítjük.
Miszómártás
Simára keverjük a szakét, a mirint, az alaplevet és a miszót. Serpenyőben kis lángra tesszük. Hozzáadjuk a cukrot, és gyakran kevergetve addig sűrítjük, míg krémes állaga nem lesz. Végül hozzáadjuk a gyömbért és a gyömbérszirupot. Még 1 percig sűrítjük.
2 padlizsánt felvágjuk 2,5 cm-es kockára, vagy 1,5 cm vastag szeletekre. Szokás a hús felszínét átlósan beirdalni, kb. 1 centinként. A kockákat (vagy korongokat) egymás mellé tesszük falapra, és fanyársra tűzzük őket. Forró olajban aranybarnára sütjük. Tálalákor miszómártást, pirított szezámmagot, frissen finomra vágott újhagymát adunk rá.
Variációs lehetőségek
Készíthetjük tisztán világos miszóval, de kétféle miszóval komplexebb az íze. Adhatunk hozzá kevés szezámolajat is. Az arányok mindig változhatnak. Egyszerűbb változatokban nincs alaplé, csak egy kis víz, ilyenkor a miszómennyiség is fele-harmada a fent megadottnak.
Miszó helyett készíthetjük ugyanezt amerikai mogyoróvajjal (peanut butter) vagy szezámpasztával (tahini). A padlizsánt vághatjuk félbe, vagy hosszanti szeletekre is.
