Gianni Frasi hivatásos megszállott. A világ legjobb termőterületein szerzi be a dűlőszeklektált kávészemeket, otthon nyílt lángos pörkölőt használ (ilyet amúgy múzeumban látni), és egész évben annyit pörköl, mint híres mamutcégek 2 óra alatt. A világ legjobb éttermei rendelik termékét.
Kelet-Európában három helyen kóstolható Frasi-féle kávé: Szentpétervárott, Prágában és Encsen.
mbtbd: A hatezres Encs Miskolctól 30, Kassától 48 kilométer. Az Anyukám mondta étteremben 1972-es évjáratú, nemrég generálozott manuális Faema gépen készül a kávé.
Szilárd: Gianni kávéja a 3 Michelin-csillagos Le Calandre étteremben nyűgözött le bennünket, ott határoztuk el, hogy mi is ilyet hozunk Encsre. Nem volt könnyű feladat, mert a cég nem tud és nem is akar akárhová szállítani.
Végül Szepsy István és a trentinói sommelier szövetség elnöke közbenjárására sikerült időpontot kapnunk. Gianni azzal kezdte, hogy kezébe vett egy kávészemet, és 5 órán át beszélt a kávé lelkéről, méltóságáról és filozófiájáról. Termesztésről, pörkölésről, készítésről. Pörkölés után a kávét egyébként egy hétig pihentetni kell, ezután viszont 2-3 hét alatt kötelező felhasználni, így hozza a legjobb formáját.
Szabolcs: Aztán megkérdezte, hogy milyen kávégépünk van. Mi büszkén rávágtuk, hogy nagyon drága darabot vettünk egy ismert cégtől. Erre azt mondta, hogy azt egészen nyugodtan kidobhatjuk – nem véletlen, hogy a cég maga se veszi vissza. És ideadta egy használtgép-kereskedő címét, hogy vegyünk egy régi, manuális Faemát, amit azután fel is újítottak nekünk, és Gianni személyesen jött el hozzánk beüzemelni.
mbtbd: Az encsi Anyukám mondta éttermet Dudás Szabolcs és Dudás Szilárd alapította két vállalkozó hajlamú feleséggel: Mondreán Barbarával és Viszokai Viktóriával. Vagyis családi vállalkozás. Hogyan kezdődött pontosan ez az egész?
Szilárd: Az pontosan úgy kezdődött, hogy mindenki nagyon komolyan le akart beszélni minket az étteremnyitásról.
Szabolcs: Tulajdonképpen persze ennél jóval korábban kezdődött az egész. Akkor, amikor 19 évesen szembesültem a hazai pályakezdő-valósággal, és úgy döntöttem, hogy elmegyek inkább külföldre. Ha kell, Franciaországba szüretelni, ha kell, egy izraeli kibucba, vagy bárhová, ahol elfogadják a munkámat.
mbtbd: Ez mikor is történt?
Szabolcs: 1995-ben vagyunk. Akkor végeztem el Miskolcon a vendéglátóipari szakközépiskolát…
Szilárd: …és akkor bandáztunk együtt a szikszói cukrász lányaival. Mellesleg én is a miskolci szakközépbe jártam, és mindenki Szabolcsnak szólított, a bátyám után szabadon.
Szabolcs: …és hát mit tesz Isten, éppen akkor lett Szikszónak olasz testvérvárosa: Dro. Ez a Garda-tó mellett található. És én bekerültem a csereprogramba. Az olasz „testvérek” persze mindenáron lányokat kerestek a vendéglátóiparba, de mivel a szikszói lányok nem akartak menni, jelentkeztem én. Először elutasítottak, de azután – ha ló nincs, szamár is jó alapon – meghívtak. Még dohogtam is magamban, hogy kellett nekem ez a Garda-tó! Amikor ezzel az erővel kerülhettem volna tengerpartra is. Aztán megláttam, hogy a Jóisten erős jókedvében teremtette azt a Garda-tói vidéket…
Szilárd: Lélegzetelállító. A tótól 20 perc alatt 1800 méter magasra jut fel az ember, ott síel egyet, aztán félóra múlva mehet megint strandolni. Özönlenek is a turisták.
Szabolcs: Igazi olasz családi vállalkozásba csöppentem. Takarító például nem volt egyáltalán: a pincérek és a szakácsok a tulajdonosasszonnyal együtt húzták fel esténként a gumikesztyűt. Én magam másfél évig mosogattam, árut hordtam be, ehhez hasonlók, utána kezdhettem el csak pizzát sütni.
Akkor viszont napi százat. Jól ment a hely, a tulajdonos bővíteni kezdett, megkérdezte, nincs-e véletlenül egy húgom. Mondtam, hogy nincs, de öcsém az van.
Szilárd: Így kerültem én is a tóparti képbe. A szervizbe vettek fel, eleve ezt tanultam az iskolában. A hely meg egyre virágzott…
mbtbd: Akkor miért jöttetek haza?
Szilárd: Egyszer nagyon elfáradtunk, és pihenni vágytunk. Nem szántuk végleges döntésnek, csak egy kis időre gondoltuk, hogy hazajövünk Encsre.
Szabolcs: És épp eladó volt a Sarok presszó. Olcsón kínálták, megvettük. Ment is, de az az igazság, hogy a sarki kocsma egy idő után kicsit unalmas műfaj.
mbtbd: És megint világgá mentetek.
Szilárd: Bocsánat! Szabolcs ment megint világgá. Viktóriával, akinek a nagynénikéje Queensben él, és meghívta őket oda. Alkalmi munkákból éltek. Mármint Szabolcs és Viktória.
Szabolcs: New Yorkban elég egyet lépni, és az ember a következő sarkon egy másik étkezési kultúrába csöppen. Ott van az egész világ kicsiben….
Szilárd: Szóval amíg ők élvezték a világot kicsiben (közben még az én barátnőm, Barbi is kiment hozzájuk egy félévre (!)), addig én itthon tartottam a frontot az encsi Sarok Caféban. Egy idő után megelégeltem a dolgot és megüzentem, hogy vagy hazajönnek, vagy eladom a boltot, és én is kimegyek.
Szabolcs: A lényeg az, hogy 2003-ban Encsen megnyílt a Pizza Sarok nevű új vállalkozásunk. Abból indultunk ki, hogy ennyi rossz pizzát a világon sehol nem kapni, mint Magyarországon, ennél mi biztosan jobbat tudunk.
Szilárd: Csak éppen pénzünk nem volt. Annyira nem, hogy az engedélyeket sem tudtuk először beszerezni. Kemencénk az már volt, és olyan jó pizzákat csináltunk hétvégén, hogy a hatóság is megszelidült, meglett az engedély, megindult az üzlet. A jó pizzát mindenki szereti. De voltak további terveink is…
mbtbd: Encsen nem túl merész dolog további terveket szőni?
Szilárd: Tudtuk, hogy 40 km-re fekszik a legközelebbi valamirevaló étterem, Miskolcon, és jószívvel azt sem mernénk ajánlani senkinek. Az itthoni éttermi kultúrát persze nem lehet egy héten említeni az olaszokéval, de azért alkalmanként vidéken is elmegy a magyar ember egy vendéglőbe. Abból indultunk ki, hogy ha az encsiek képesek Miskolcra járni jeles napokon, akkor ez fordítva is elképzelhető.
Szabolcs: 2003 szeptemberében újoncként a Metróban kapható legdrágább lisztet vásároltuk a pizzánkhoz („segítőkész pizzaliszt”), és mindenki csodálkozott, hogy ilyen horror drága alapanyagot használunk. Az igazság az, hogy tragikusan rossz liszt volt, de ezzel együtt kiemelkedett a sok szemét közül. Aztán egyre jobb pizzát csináltunk, és a lisztet idővel már Olaszországból hoztuk.
mbtbd: És a számítás bejött.
Szilárd: A végső koncepció Szabitól jött. Azt találta ki, hogy legyen ez itt egy házias-vidéki konyha. Ahogy anyuka csinálja. Az anyukák persze hol jól főznek, hol kevésbé, de mindig szívvel-szeretettel. Így lett az Anyukám mondta. Barbara és Viktória a pultban, a mama mosogat, egyik fiú a konyhában, a másik felszolgál. Olyan családi vállalkozás lettünk, mint a Garda-tavi…
Szabolcs: Idővel átütöttük a falat, bővültünk. Aztán megint átütöttük a falat, és hozzáépítettünk egy télikertet is.
mbtbd: És kiépült a profi konyha. Ehhez nyilván többet kell tudni annál, amit a szakközépben vagy egy olasz pizzeriában tanítanak.
Szabolcs: Nagyon sokat segített nekünk Ruprecht László szakács. Gyakran lejött ide, bemutatott fontos alaptechnológiákat, átnézte az étlapot, „fogta a kezünket” az indulásnál. Értelemszerűen felhasználtuk a kint tanultakat, de ettől ez még nem lett olasz konyha. A gnocchi nálunk krumplinudli (igaz, adunk hozzá kevés gesztenyelisztet is), a pappardelle pedig szélesmetélt, amit nemcsak mákkal és cukorral lehet adni, hanem húsragukkal is.
mbtbd: Mik voltak a tapasztalatok a beszállítókkal és a konkurenciával?
Szilárd: Sajnos alig van jó hazai beszállító. Amit biztonsággal be tudunk szerezni itthon jó minőségben, az a bárány, a gomba, néhány vad, kecskesajt, lábbal taposott valódi savanyú káposzta. A gyümölcsöt a szörphöz-lekvárhoz, és a mézet is helyi termelőtől szerezzük be. Van jó mangalicánk Tóth Pétertől, a kecskesajtot Balla Enikőtől kapjuk, ifjabb Szepsy István adja a ház borát, Ida néni a kézzel pödört házi csigatészát a levesbe.
De kismalacot rendelni például már nagyon nagy gond. Amit ma sütöttünk, azt Németországból hozattuk (!) Ugyanakkor kecskegida biztosan lesz: Szepsy Pistának mániája a kecske-furmint harmónia. Megígérte, hogy hamarosan lesz tokaji „terroárkecske”. Borból egyébként kizárólag tokajit tartunk.
Szabolcs: Érthetetlen okból nálunk a konkurens cégek ellenségként kezelik egymást. Elviselhetetlenül sok a furkálódás. Nem ismerik föl azt a pofonegyszerű tényt, amit Olaszországban nap mint nap megtapasztalunk.
Nevezetesen hogy a sok jó beszállító és a sok jó vendéglő a sok jó vendéggel közösen és együttesen támogatja és erősíti egymást. Olaszországban a minőségi termelők kézről kézre adnak minket, ajánlják a többi termelőt – akár konkurens cégeket is –, nincs köztük féltékenykedés. Persze, ehhez az szükséges, hogy valóban minőségi legyen a termék és teljesen más a mentalitás.
Érdekes jelenet volt például az, amikor egy itthoni ismerős (aki nagyon sok pénzt ölt hotel és étterem kialakításába a környéken) egyszer odajött hozzánk a Metróban, és látta, hogy a kosarunkban van pulyka is. „Aha! – azt mondja. – Ezt a trükköt én is ismerem. A pulykát jól el lehet adni sertésnek…” A valóság az, hogy mi az alapléhez vettünk csak a pulykát.
mbtbd: Most akkor nap mint nap Olaszországba jártok? Honnan van a többi alapanyag? És milyen alapon döntitek el, hogy kitől szerzitek be?
Szabolcs: Havonta megyünk Olaszországba, ahonnan a jó minőségű paradicsomkonzervtől kezdve az olajon és a sajtokon át a kávéig mindent bevásárolunk. Aztán hetente kétszer irány a miskolci piac, egyszer Budapest, és a kassai Metro, ami sajnos sokkal jobb, mint a miskolci. Ezek a kötelező beszerző körutak.
Szilárd: Az időnk 60%-át árubeszerzéssel töltjük, talán még ennél is többet.
mbtbd: Így vagy úgy, 2-3 év alatt országos hírnevetek lett. Vannak még további hajmeresztő terveitek Encsett?
Szilárd: Barbara cukrászüzemet tervez, nekilátunk a házi fagylaltkészítésnek, várjuk a terroárkecskét a furminthoz.
Lesz osztályon felüli paradicsomunk is. Gianni Frasi révén ugyanis nemrég megismertük Paolo Petrillit, akiről bízvást lehet mondani, hogy a világ legjobb paradicsomkonzervét állítja elő, Pugliában. Mexikói haciendához hasonlatos birtoka van, és zöldmetszést végez, termést korlátoz, mint egy borász. Aztán kézi szedés és válogatás. Persze nála is sorba kell állni a termékért, 95% lábon kel el. Mi úgy szereztünk „belépőt”, hogy Gianni Frasi felhívta, és azt mondta neki: Ezek a gyerekek olyan helyen élnek, amiről az Úristen teljesen elfeledkezett, 15 percet sem tudnál ott eltölteni”.
mbtbd: Pedig ha meggondoljuk, az Úristen talán mégsem teljesen feledkezett meg Encsről.
Utólagos rátét
Az Anyukám mondtában készül pizza úgy is, hogy az üresen sült tésztára (pizzakenyérre) tálaláskor frissen kerül a feltét.
Ehhez válogatott alapanyagokat használnak: hámozott párolt koktélparadicsom, bivalymozzarella vagy burrata, mangalicasonka vagy olasz Orlando-féle levegőn szárított sonka.
Kevés olívaolaj is kerül rá (Masia el Altet, Ferran Adrià egyik kedvenc olaja).
Ezt az igényességet Simone Padoan veronai pizzeriájában látták a tulajdonosok, amely a Michelin-csillag várományosa (pizzeriák között egyetlenként és elsőként).
Pacal az Anyukám mondtában
A Dudás fiúk Olaszországban egyes vágóhidakon olyan húsrészeket láttak, amit még máshol soha. Akkor fedezték fel a lampredottót, ami tulajdonképpen firenzei specialitás, a pacal rokona.
A marha összetett gyomrának utolsó, negyedik részéből készül („abomasum”), vagyis az oltóból, amit máshol kidobnak vagy jó esetben állateledelnek dolgoznak fel.
Az összetett gyomor részei:
- bendő (konyhanyelven „frottír”)
- recés (mintája a lépesmézre hasonlít)
- százrétű („fodros szoknya” / omasum)
- oltó (a legsötétebb színű, hullámos felületű gyomorrész / abomasum)
Töltött káposzta
A töltelékhez az Anyukám mondtában fele-fele arányban kerül bele borjúhús és császárhús.
A húshoz képest 10 %-os arányban félig főtt gerslit, és ugyanennyi dinsztelt hagymát adunk még. Némi vízzel vagy alaplével (1-1,5 dl folyadék / kg), továbbá kevés zsiradékkal lazítjuk. (Tojást nem teszünk a töltelékbe.)
Blansírozott édeskáposzta-levélbe töltjük, és házilag taposott savanyúkáposzta mellett készítjük el, szalonna, fűszerpaprika és kapor hozzáadásával.
Az Anyukám mondtában birsalmakompóttal, almapürével, pecsenyelével tálalták.
Ez csak frissen, megrendelésre készül az étteremben. Roppannia kell, repülnie a tésztának.
Anyukám mondta
3860 Encs, Petőfi út 57.
tel.: 46/587-340
www.anyukammondta.hu
anyukammondta@gmail.com