
Puha héjú tökféle, hasonlít az uborkára, őse Mexikóból érkezett, Itáliában nemesítették a 19. században. Viszonylag „fiatal” zöldségféle, mégis hosszú a sora azoknak a (gyorsan) klasszikussá vált ételeknek, melyekből elengedhetetlen.
Cukkini nélkül nincs provanszi ratatouille, katalán chanfaina, marokkói kuszkusz, előfordul a szicíliai caponata bizonyos változataiban is. Virágából Mexikóban levest, Olaszországban frittit készítenek.
A nálunk elterjedt fajtából húsz cm körüli az ideális, ami ennél nagyobb, az már túl magházas. Létezik miniváltozat is: körübelül tíz cm-es. A világos, sötétzöld, sárga, hosszúkás és gömbölyű változatok közt ízben nincs lényeges különbség, de a biopiacon már nálunk is feltűnt egy Olaszországból újonnan behozott bordázott fajta, melynek a többinél markánsabb az íze. Mindenképpen fontos, hogy a héja legyen fényes és makulátlan.

Nehéz lenne olyan felhasználást mondani, amire nem alkalmas: pároljuk és frittírozzuk, grillezzük és töltjük, marinálva salátába tesszük, pürítve mártásba vagy levesbe keverjük.
Le is reszelhetjük, így a krumplihoz hasonlóan lepényt, répához hasonlóan sütemény süthetünk belőle. Eltehető savanyúságnak vagy relishnek, de végső soron gyalulhatjuk hajszálvékonyra is. Ekkor sütőpapírra terítjük, olajjal beecseteljük, és nem túl forró sütőben 15 perc alatt megszárítjuk: kiváló cukkínicsipsz lesz belőle.
Cukkinifőzelék
Az elkészítési módok között – mint oly gyakran – a legegyszerűbb az egyik legjobb: 1 cm vastag szeletekre vágjuk, enyhén sós vízben blansírozzuk. A főzőléből megőrzünk két evőkanálnyit, majd öt dkg vajjal elkeverve mártást készítünk belőle. A cukkínit ezzel a mártással tálaljuk, finomra vágott turbolya, snidling, petrezselyem keverékével hintjük meg.
Piríthatjuk olívaoaljon is. Mivel a padlizsánhoz hasonlóan „issza” az olajat, alaposan le kell itatni tálalás előtt, utólag sózni. Erre a változatra is jó a fenti fűszernövény-keverék.

Egyébként a csúcskonyhákon csak a 5-10 mm vastagon levágott héjas részt használják – kockára vagy hasábra vágva.

A cukkini virága
Nem puszta dekoratív vagy ízesítő elem, hanem húsos, karakteres ízű zöldség. Legegyszerűbb elkészítés: csíkra vágjuk, kevés zsiradékon szotírozzuk. Bármilyen más zöldséghez, salátához, rizottóhoz, zöldségleveshez jó kiegészítő.
Turmixolva levessűrítőnek is használható. Mexikóban főtt kukoricával, cukkinivel és sült paprikával turmixolt krémlevesbe főzik bele (sopa de flor de calabaza).

A cukkinit déli országok piacain virággal együtt árulják. Mivel a virág természeténél fogva hamar hervad, ennek alapján jól megítélhető az áru frissessége. Ami a cukkinin nő, az a nőnemű virág: a szirmok csúcsa összehajló, gömbölyödő. A hímnemű virág a növény szárán nő, szirmai inkább széttartóak.
Bármelyik virágot használjuk, a bibét vagy porzót eltávolíthatjuk belőle – állaguk ropogós – a szár egy részét viszont adott esetben meghagyhatjuk, mert praktikus fogónyélként használható a bundázáshoz. Mindenképp a hajnalban szedett virág a legjobb.

Klasszikus elkészítése a fritti, ami készülhet pókháló vékonyságú tempuratésztában vagy puha-vaskos bundázótésztában is. A görög fetával, az olasz mozzarellával tölti, de tölthető hússal, hallal, rákkal, paradicsommal, zöldséggel, főtt gabonafélével. Elterjedt szokás, hogy a bundázótésztába valamilyen röviditalt (ouzót, vodkát stb.) is kevernek, amitől ropogósabb lesz.
