Virsli újratöltés – MUSKOTÁLY KÜVÉ BESZÁMOLÓJA

Az újrakóstolás ez esetben nem szó szerint értendő: mivel most a jobbféle virsliket igyekeztünk megcélozni, és a múltkor több jól ismert márka hiányzott a felhozatalból, a mostani huszonegy és a december végi harmincegy tesztalany között összesen hat közös található.

Az egészségügyi és a télvízi helyzet fokozódása miatt összesen kilencen ültünk be a Bock Bisztró csendes félhomályába, hogy a portálüveg mögül szemünket a körúti hóesésen pihentetve, szagolgassuk-ízlelgessük a gőzölgő virsliket.

Előételként Bíró Lajos és Benikuty néhány karika kolbászával kezdtük, majd a teszt félidejében vendéglátónk – mintegy frissítő fogásként – egy tál véres hurkát tett az asztalra. A teszt után előkerült egy gesztenyepüré-jellegű desszert is – ne hagyják ki, ha arrafelé sétálnak (helyfoglalás azért ajánlott).

Ezúttal is vaktesztet végeztünk: a tételeket megsorszámoztuk, majd a Bisztró munkatársai hozták ki sorban a gőzölgő virsliket, melyeket a szokásos 1-10 pontos rendszerben, egyénileg pontoztunk, és alaposan kibeszéltünk.

A dolog közepébe vágva, a tesztelt virslik és a teszt eredménye:

Ha a tisztelt olvasó a pontszámokra tekint, és összehasonlítja őket a decemberi 29-i teszt eredményével, megállapítható, hogy most viszonylag alacsony pontszámok születtek.

Mivel ez alkalommal a legjobb virsliket kóstoltuk először, és a teszt elején szigorúak voltunk, a legjobbakhoz viszonyítva később sem adhattunk magasabb pontszámokat. Tehát ha valaki a két teszt pontszámait össze szeretné hasonlítani, a mostani teszt eredményeihez kb. 1 pontot hozzá kell adnia!

A virslik

Az eredménytáblázatot mintegy keretbe foglalja az egri Pásztorhús: a legjobb és a legkevésbé jó virslit is ők készítették – igaz, ez utóbbi az egyetlen műbeles termék volt a sorban. Figyelembe véve, hogy a decemberi virslitesztet is ők nyerték, és a vastagkolbász-teszt győztese is az üzemükben készült, ez a cég az eddigi „hústesztek” eddigi felfedezettje: termékeik (és az egri virslikedvelő olvasók visszajelzései) alapján úgy tűnik, van Magyarországon olyan húsüzem, ahol a megfelelő technológia és hozzáértés igényességgel párosul – jó lenne, ha minél több ilyenről lehetne beszámolni.

Az egyes virslikkel kapcsolatban az alábbi volt a tesztelők véleménye (a teszt eredménye szerinti sorrendben):

1. A Pásztorhús „extra” virslije szaftos, kellemesen zsíros, tiszta ízű, szinte kolbászos jellegű – teljesen más, mint az átlagos, nátrium-glutamáttal fokozott ízű vízsertés-termékek. Nem mesterkélten pattan, nincs benne semmi szivacsos konzisztencia, szinte elolvad a szájban, mint egy jó krémes.

2. A Trünkel Sacherwurstja rámenősen, szinte kissé erőszakosan viselkedett: olyan benyomása volt az embernek, hogy a gyártó mindenáron, minden eszközt bevetve, „nagyonjóízű” virslit akart készíteni. Ez tulajdonképpen sikerült is, de glutamátja körbecsípte nyelvünket. Megemlítendő még a kellemesnél kissé vastagabb bőr.

3. A Gissinger virslijét a teszt vége felé kóstoltuk, ennek ellenére hasonló benyomást keltett, mint a Trünkelé: illata, állaga jó, de ízében a glutámát erősen érezhető.

4. A decemberi tesztgyőztes most is szépen, kellemesen zsíros formáját mutatta.

5. A Radatz-féle virsli jóízű volt, de nem volt elég roppanós.

6. A Zimbo előrecsomagolt virslije megfelelő állaggal, de kissé furcsa mellékízzel rendelkezett.

7. A Lidl – nem lebecsülendő minőségű – virsliválasztékának zászlóshajójánál a szintén kissé bizonytalan mellékíz mellett a műfüstös jelleg rontotta az összképet.

8. A Pick juhbelesénél a „keményítős” jelleg, a nyelvre tapadó bevonat volt a legnagyobb kifogás.

9. Ha virsliteszt közben kifejezetten erős leveskocka-ételízesítő „ízvilág”-ra bukkannak, nagy valószínűséggel a Wiesbauer virslivel van dolguk. Amúgy az állaggal, a bőr minőségével nincs gond, csak az a szép zöld zellerföld ne lenne.

10. A kellemesen zsíros és a zöldségízű virslik ötvözete, némi édeskés felízzel.

11. A Spar saját márkás virslije ezúttal Barbie-rózsaszínben pompázott, különben nem volt rossz.

12. A Kométa prémiumterméke puha, széteső formát mutatott.

13. A Koppány mangalicavirslije puha és kellemetlenül füstös szagú volt.

14. A Twinner a Lidlből állagra nem volt rossz, de műfüstös és bizonytalan mellékíze nála is sokat rontott az összképen.

15. A jó hírű Pápai csalódást keltett, leginkább finomra őrölt főzőkolbászra emlékeztetett.

16. A szlovén borjúvirsli az egész szájat bevonó keményítős jellegével maradt emlékezetes.

17. A németországi török marhavirsli jó alapanyagból készülhetett, de szivacsszerű állaga, és különösen a számunkra teljesen szokatlan fűszerezése nem nyerte el a tesztelők tetszését.

18. A Cora Íz és Hagyomány sorozatába tartozó mangalicavirsli szintén csalódást keltett, pedig azon kevesek közé tartozik, amelyek nem tartalmaznak glutamátot: gumis állag néhol porcdarabnak látszó tárgyakkal, erősen sós íz.

19. Keményítős, valamilyen adaléktól csípős, vegetás íz, háromezer felett a Culinárisból.

20. A Radics virslije Szilveszter előtt jobban sikerült, most vegetás-spenótos ízeket éreztünk rajta.

21. A Pásztorhús műbelese elszakadt a mezőnytől: főzőkolbász jelleg, kellemetlen összbenyomás – igaz, kilójáért csak 750 forintot kell fizetni.

Összességében, a Pásztorhús marhavirslije képviselte ebben a mezőnyben a régi idők virslijét. A hipermarketek választékában is akad élvezetes termék, de az árak és az élvezhetőség között nem érdemes összefüggést keresni.