Dobogós statisztikák
Az amerikaiak sok év után érték el céljukat: a Bocuse d’Or 30 éves történetében először sikerült megnyerniük a döntőt. Az ezüstérmes Norvégia tizedszer, a bronzérmes Izland másodszor lépett dobogóra Lyonban. Norvégia ezzel behozta Franciaországot a dobogós helyek számában.
Az elmúlt harminc év alatt 16 verseny volt. A 48 érem kétharmadát négy ország nyerte meg: Franciaország (10), Norvégia (10), Svédoszág (6) és Belgium (6). Az összes aranyérmet vagy francia nyelvterületről, vagy Skandináviából érkezett versenyző vitte haza – az egyetlen kivétel az idei amerikai aranyérem.
Feltűnő, hogy a franciák melletti két legfejlettebb étkezési kultúrával rendelkező európai ország – Olaszország és Spanyolország – nem ér el dobgóközeli helyet. Németországnak csak három, Japánnak is csupán egyetlen bronzérme van. Amióta meghatványozódtak a jó szerepléshez szükséges felkészülés költségei, azóta olyan (Michelin-csillagban is) gazdag országok morzsolódtak le az élről, mint Németország (idén 19. helyre került), és olyan korábban sikeres országok, mint Belgium.
A magyar csapat
A negyedik helyezéssel és a húsétel-különdíjjal 2017-ben igen jó eredményt ért el a magyar csapat: Széll Tamás séf, Szabó Kevin commis, Vomberg Frigyes coach, Szulló Szabina csapatkapitány. A dobogós helyre vagy akár győzelemre is pályázó magyarok lelkük mélyén talán kicsit csalódtak, de nyilvánvaló, hogy mindent beleadtak, a korábbi helyezésekhez képest jelentős az előrelépés. Magyarország általános étkezési kultúráját magasan felülmúló eredmény született Rasmus Kofoed, minden idők legeredményesebb Bocuse d’Or-versenyzője, a világ szűk élvonalába tartozó dán szakács segítségével.
Hazai híradások
A magyar nyelvű hírek – melyek szinte kivétel nélkül arról tudósítottak, hogy Magyarország kapta a legjobb hústál díját, hovatovább miénk lett a világ legjobb hústányérja – tárgyi tévedés, rossz reflex. A díj francia elnevezése: prix spécial, vagyis különdíj. A franciák ez esetben nagy gonddal kerülik a le meilleur (azaz a legjobb) kifejezést. A lyoni magyar eredmény egyáltalán nem is szorul kozmetikázásra, a csapat szép és érdekes ételeket mutatott be, rendkívül erős élmezőnnyel küzdött meg.
A Bocuse d’Or gyakorlata szerint a dobogósok nem kapnak ételre különdíjat. (Ez meg is látszott a franciák szomorú arcán, amikor a díjkiosztó show elején meghallották, hogy övék a vegetáriánus étel különdíj, mert ebből az következett, hogy nem dobogósok.) A két versenytémára adott különdíjat ugyanis nem a legjobbak, nem a legmagasabb pontszámúak kapják, hanem a dobogósokat követő csapatok. (Így a különdíjas francia zöldségétel 650 pontja kevesebb, mint az amerikai zöldségétel 668 pontja. A magyar vegetáriánus tál saját kategóriájában a hetedik (623 pont), a magyar húsétel saját kategóriájában a negyedik-ötödik helyen végzett, Izlanddal azonos pontszámmal (602).)
Létezik ugyanakkor legjobb commis, legjobb promóciós kampány és legjobb plakát díj a versenyen. Ez utóbbit a közönség szavazatai alapján ismét Magyarország nyerte.
A ponttáblázatból kiderül, hogy a magyarok nagyon fegyelmezett konyhai munkát végeztek, még az amerikaiaknál is (!) 20 ponttal többet kaptak, és ebben a kategóriában 1–3. helyre kerültek, az izlandiakkal és a norvégokkal egy szintre (340). Itt sok szabály és szokásjog van, amihez tapasztalat és feszített koncentráció kell (mit dobunk ki, mit kezdünk a maradékkal, mennyire átláthatók a munkamenetek, mi van egyszerre a munkafelületen, mekkora a tisztaság, hogyan használjuk ki az időt, hogyan vonulunk le stb.)
A franciák meglepően alulteljesítettek a konyhai munkában: 40 ponttal maradtak le a legjobbaktól (így a magyaroktól is). Hiába lett saját kategóriában második helyezett a vegán tányérjuk és harmadik a húsételük, nem hogy nem kerültek dobogóra, hanem még a negyedik helyről is lecsúsztak.
A nyertes csapat
Az Egyesült Államok hosszú évek óta jelen van a lyoni döntőben, de csak 2015-ben sikerült először feljutnia a dobogóra, majd idén az első helyre. A mostani győztes versenyző, Mathew Peters Alain Ducasse-nál kezdte pályafutását, Thomas Kellernél folytatta a French Laundry-ban, majd a New York-i Per Se executive sous chef-je lett. A csapatkapitány Thomas Keller volt, a coach szerepét a tavalyelőtti ezüstérmes versenyző, Philip Tessier látta el.
Az amerikai felkészülést komoly privát finanszírozási háttér segítette – egy alapítvány, amely a háromcsillagos (francia konyhájáról híressé vált) amerikai Thomas Keller, az Amerikában befutott, lyoni születésű Daniel Boulud és Jérôme Bocuse összefogásával jött létre.
Lehet, hogy talán nem elegáns éppen most evvel előjönni, de nem tudom meg állni, hogy szóvá ne tegyem.
Ha jól emlékszem a kilencvenes években egy Molnár B. Tamás nevű úriember a dogmákkal szembe menve, megkavarta az álló vizet, és akkor még sokak számára, sosem hallott dolgokról kezdett beszélni, óriási ellenállást váltva ki a szakma akkori primusaiból.
Most pedig, mikor beérett a munkája, még a neve sem merül fel az ide vezető út kapcsán???
Szerintem ő írta a cikket:)
hát igen amuci. ez a szakma már ilyen. ahelyett, hogy tamás kezét csókolgatnák, szépen elhallgatják, hogy az ő köpönyegéből bújtak ki mindahányan. sőt kitagadják lassan az egészből. persze ez biztosra vehető volt már a történet legelején is. hogy valami beindulhasson, a cikkek után szakmáznia is kellett tamáséknak és ehhez szakmabeliek kellettek. azok meg olyanok amilyenek. eltanulták, kitúrták, kígyótbékát. de a próféták így járnak.
tisztelt gift, a forgatókönyv egyáltalán nem szakma specifikus. volt szerencsém a családban végignézni valami kisértetiesen hasonlót a hetvenes években.
A gasztronómia most divat, amit a politika támogat. A hullámokat olcsójánosok lovagolják meg, akik igyekeznek Molnár B. Tamás szerepét bagatellizálni. Azt sajnálom igazán, hogy a Bűvös Szakács korábbi posztjai alatt zajló parázs komment viták nem hozzáférhetők. De a lényeg az, hogy a gasztrokultúra lépett néhányat előre. Ebben pedig Molnár B. szerepe úttörő és elévülhetetlen.
Nagyon szépek az erdemények, de gondolom a többségünk a versenytányérok technikai kibontását várja, ahogy én is. Az biztos, hogy ha valahol megjelenik a tányérok részletes leírása az elkészítéssel együtt, az a Bűvös Szakácson lesz. Verseny ide, vagy oda, ha utána kell járni egy ételnek, még mindig ide jövök először keresni.
hát, rostast, a korábbi bűvszaki teljes eltüntetése a netről egészen hihetetlen öntökönszúrás volt tamásék részéről. eltüntették a nyomát annak az elképesztő pezsgésnek, és értékhalomnak, amit ők élesztettek és mi kommentelők teljesítettük ki, egészen az elképesztőség irányába. /persze főleg én, mint sztárkommenter .) /
tudom benikuty, az ember az ember, de azért némely séf és gasztroserteperte arcába pillantva, nemigen lehetett más jövőt elképzelni.
azért abban maradhatunk, hogy ez a vendéglátós világ legalább annyira aljas, mint mondjuk a színházi. 🙂
Az, hogy Molnár B neve említésre sem került, sajnálatos. Nem volt nehéz nem észrevenni, hogy amikor a kormányzat elkezdte felkarolni az ügyet, egyre többen szaladtak a húsosfazékhoz. Nem tudom, hogy ez jó, vagy sem, de azt látom, MBT teszi a dolgát tovább. Egy gasztronómia iránt érdeklődő kívülállóként továbbra is ez a portál az iránytűm.