
A Pethő Zsombor nevével fémjelzett Mecénás Sörműhely karácsonyi időszakra szánt sörpárosa volt a Nautilus Belge és a Belge Coffee-Kriek. A kettősből az előbbit sikerült most kóstolnom, pár nappal szilveszter után. Éljen soká’ a hangover beer!
A belga stout alapötlete szerint egy stout receptet belga élszetővel dobnak fel, aminek erőteljes észteressége kifejezettebb gyümölcsös jegyeket kölcsönöz majd a kész főzetnek. Saját magamat sokkal inkább érzem a porterek irányába húzó fogyasztónak, a túl erős pörköltmalátás jegyeket általában csak hangsúlyosabb test, intenzívebb csokoládé vagy komplexebb gyümölcsösség mellett viselem jól, mindezek mellett pedig a csersavasság sem tartozik a kedvenceim közé. A Nautilus Belge ígérete éppen ezért csábítónak tűnt. Legalábbis elsőre.
Vérszegény, leegyszerűsített indítás. A Nautilus Belge-et először is hagyni kell felmelegedni, hidegen se füle, se farka. A kiemelkedő gyümölcsös jegyek azonban melegen sem jellemzők a sörre, legjobban talán az aszalt szilva és a meggy jelenik meg, könnyű karamellesség, pörköltmalátás aromák és nagyon kevés, száraz kakaó kíséretében. A kortyérzet száraz és csersavas, a háttérben nagyon szeretne kibontakozni a középnagy test, de a savasság elnyomja azt. A gyümölcsös jellemzők nehezen nyílnak ki, a végefelé bukkan csak elő egy adag szerethető áfonya és szilva, de továbbra is az az érzése az embernek, hogy lenne hova fejlődni. Az utóízben megjelenik egy kevés gyógyszeres, hajdinapelyhes jelleg is, ami a csersavas jegyekkel együtt hosszú emléket hagy a szájban.
Kevesebb pörkölt árpás jegy, hangsúlyosabb karamellmalátás világ és nagyobb tér a belga élesztőnek jót tenne a sörnek. Nem rossz ez annyira így sem, de egészen biztos, hogy többet is ki lehet belőle hozni.
(Nem hiszitek el, de ugyanezt a címet adta egy áprilisi Nautilus-cikknek a Sörbúvár is. Egyértelmű címtolvajlás. Jár nekem a megkövezés.)