A kenyérpudingok családja Argentínától Indiáig él és virul, nem beszélve Puerto Ricóról, ahol egész éjszakára kókusztejbe áztatják hozzá a kenyeret és rumos mártással tálalják. A brit szigeteken komplett könyveket adnak ki a témáról, pedig látszólag alig van különbség: kenyérből, kifliből, kalácsból készül, és valamilyen áztatást kap, az áztatólé többnyire tejes vagy tejes-tojásos. Fontosabb fűszerek: fahéj, szerecsendió, kardamom, vanília, szegfűbors, só. Kísérő: olajos magvak, friss vagy szárított gyümölcsök, kompótok. Bizonyos esetekben csokoládédarabkákat is olvaszthatunk rá.
Az angol bread puddingnak szoros oldalági rokona az osztrák-magyar máglyarakás, a kiflikoch és az egyiptomi „um ali”. Utóbbinak érdekessége, hogy a fahéjas baklavák hangulatát ötvözi az európai puding szaftosságával és testességével, Kairóban nincs jelentősebb étkezőhely vagy kávézó, ahol ne lenne ott a kínálatban. Készülhet leveles tésztával, de ma az egyik fősodratú változatnak croissant az alapja. Amelynek kedves rokona még nem régen rongyoskifli néven volt ismert: olyan lágy volt a tésztája, hogy zsákon kellett sodorni.
A kenyérpuding európai fészke Anglia: az angolszász verzióban gyakori a vaj és a tojás, sok helyen mártással tálalják (karamellás vagy viszkis mártással). Észak-német régiókban fekete kenyérből készül. Brüsszelben egy lapos, durva cukorral meghintett változatát “görög kenyér” néven árulják cukrászdákban: olyan, mint egy vastag keksz
Száz-százötven évvel ezelőtti családi feljegyzések időigényesebb recepteket kínálnak. Ez egy gőzölt mandulás zsemlyepuding Krausz Arankától:
Száz éves az is, amit Ili néni perkelt mandula kochnak nevezett, és amihez már kenyér sem kell: