A múltba révedő, hagyományőrző fúziós gasztroromantika nemzeti kincsünk. Nevezhetjük akár hungarikumnak is. A magyarok előszeretettel párosítják saját, jól megszokott ízeiket a világ bármely ételével és italával, abszolút pionír módon, minden szabályra fittyet hányva. Az ilyesfajta próbálkozásokból születő szörnyszülöttek legalább annyira részei az ország kultúrájának, mint a disznóvágás előtti hajnali pálinka, vagy a váci utcai ál-népművészeti és szovjet katonai kiegészítő boltok. Nincs az a gasztronómiai termék, ami képes megkerülni a magyarok találékonyságát, mi egyszerűen bármihez képesek vagyunk kolbászt, paprikát, véres hurkát, tepertőt párosítani és a szép az egészben az, hogy ezek általában eladható termékekké is válnak.
Csak idő kérdése volt, mikor éri el a sörszcénát ez a törekvés. Az idő pedig eljött. Tibold Ákos becsületére legyen mondva, hogy nem rontott ajtóstul a házba, nem tarolta le a piacot azonnal egy lecsós vagy lángosos sörrel, de azért nem is aprózta nagyon el a dolgot.
Hosszú évek kellettek, de mi, magyarok végül csak magunkévá tettük ezt a sörforradalom dolgot. Megszületett az első fokhagymás sör, a Garlic Beer.
Nehéz szavakba önteni az érzést. Az , hogy megosztó sör, nem kifejezés, de Ákos mindenesetre tényleg azt valósította meg, amit ígért. Leegyszerűsített, vékonyabb malátaalap, tényleg semmi nincs, ami elvonja a figyelmet a főszereplőről. Kőkemény, erős, sült-karamellizált fokhagymás illatok csapják meg az orrot, a korty pedig szinte olajosan rajzolódik a száj egész területén. Minden, de tényleg minden a fokhagymáról szól. Sajnos az utóízét igen nehezen tudom értékelni, mert egy korty lenyelése is komoly feladatot jelentett. Nincs itt szó semmiféle ízhibáról, a maga nemében a megvalósítás jól sikerült, de olyan idegen és távol álló a sörtől a fokhagyma, hogy tényleg nem értem, honnan jött az ötlet. Kicsit olyan érzésem volt, mintha a lángososbódék olajban ázó, opcionálisan választható fokhagymafeltétjébe ittam volna bele.
A Garlic kétpólusú sör: vagy megveszünk érte vagy a lefolyóba öntjük. Nincs köztes állapot. Én magamat minden kétséget kizáróan az utóbbi csoportba sorolom és elképzelni sem tudom, hogy ez valakinek ízleni tud. De egy igazán megosztó sörnél ez általában pont így szokott lenni.