Míg a krumpligombóchoz lisztesebb, a salátához keményebbre fövő krumplit kell beszereznünk, például kiflikrumplit. Igazit találni azonban nem könnyű, mert e néven sok fajta egyéb dolog kísért piacaikon. Ha sárgás és egyenes, akkor valószínűleg egy szétfövős holland fajta, amely legfeljebb arra alkalmas, hogy büntetésből maga a kereskedő fogyassza el. Ha a bordós-rózsaszínes óriásnudli formájúra írják ki, hogy „kiflikrumpli”, akkor is ingassuk meg a fejünket, s mondjuk ki nyíltan, hogy „ez bizony nem kiflikrumpli!”. Ami nekünk kell, az sárga és hamisítatlan görbe kifli a formája. (Sajnos önmagában még ez sem garancia a jó minőségre.)
Ebből fél kilót főzzünk meg sós, köménymagos vízben, de ne túl puhára. Forrón hámozzuk, s ha kicsit kihűlt, vágjuk vékony karikára, tegyük nagyobb forma serpenyőbe. Egy finomra vágott nyers vagy dinsztelt hagymát öntsünk fel két evőkanál fehérborecettel negyed liter házilag készült szárnyas levessel, és sűrítsük be majdnem a felére. Öntsük rá a meleg krumplira, adjunk hozzá két evőkanál olajat (vagy barnított vajat) és kevés mustárt.
A legjobb, ha ezt a műveletet egy serpenyőben végezzük, s az edény körkörös mozgatásával keverjük össze a hozzávalókat. (Ne törjük a krumplit!) Hintsük meg apróra vágott snidlinggel. Ennek sok változata van: a mustár helyett tehetünk bele frissen reszelt tormát evőkanálnyi tejszínnel vagy majonézt. Ne felejtsük el a végén a sót és a friss borsot! Akad, aki késhegynyi cukrot is elrejt a receptben, de ez ízlés kérdése. Egyes helyeken vékonyra szelt kígyóuborkát, másutt apró húsos pörcöt kevernek bele. Különlegesen ínyenc változatába tökmagolajat és pirított tökmagot teszünk. Hagyjuk állni, míg beszívja a levet (ha nem szívja be, másfajta krumplival kell kísérletezni). Langyosan a legjobb!
