A lencséhez még langyosan keverjük hozzá a klasszikus mustáros ecetolaj-öntetet (vinaigrette). A fürj klasszikus kísérője a dióolajjal és málnaecettel készülő mozaikos vinaigrette némi lencsével.
Használhatunk kevés szójaszószt és mézet is a lencsére – például az aranybarnára pirított friss csirkeszárnyhoz. José Andrés spanyol szakács arra esküszik, hogy tálalás előtt csurranásnyi öreg sherryecet „új dimenzióba” helyezi a lencsét.
Ha húshoz vagy halhoz adjuk garnírungnak, akkor portóit, madeirát vagy késői szüretelésű tokajit keverhetünk koncentrált húslevessel, pecsenyelével vagy a maradék főzőlével, ezt sűrítjük be, mintegy harmadára (250 gr lencséhez egy dl-re). A végén vajjal vagy barnított vajjal montírozzuk. Adhatunk hozzá még kevés tejszínt vagy crème fraîche-t is. (A madeira „földes” ízét kifejezetten szereti a lencse.)
A lencséhez igen gyakran társul zöldségkeverék: finomra (2 mm-es kockára) vágott hagyma, sárgarépa, (gondosan meghámozott) szárzeller, metélőhagyma, bele blansírozott, majd megpirított császárszalonna. Feltétlenül őröljünk rá friss borsot.
