Bumeráng – Hübris UbikEklektik IPA

2
Img 4326
Gyönyörű címkék. Jobbra a régi, balra az újabb.

A Zugfőzde után újabb gerillacsoportot termelt ki a BCE első levelező sörmester szaka. A Hübris hármasa, Zsolt, Ádám és Marcell majdnem egy év közös brainstorming, kísérletezés, kotyvasztás után állt elő az első, Gurinál bérfőzött sörrel, aminek az UbikEklektik Herbál IPA nevet adták.

Bár a névválasztás nem teljesen az ő érdemük.

A Herbál IPA ugyanis az UbikEklektik nevű fiatal művészgrupp részére készült bemutatósör, amit a csoport az általa szervezett fesztiválokra, kiállításokra is magával fog vinni. A sör sejtelmes neve egyébként nem takar semmiféle belefőzött gyógynövényt vagy fűfélét, a sztoriban csak annyi érdekesség van, hogy a megszokott amerikai komlóorgia alternatívájaként kizárólag kontinentális komlókat használtak a főzők.

Ha pedig már a fesztiváloknál tartunk, nyakunkon a Főzdefeszt, a Hübris pedig jópár hordót lementett az eseményre. A Hübris saját standjánál érdemes majd keresni.

Img 4323

Az UbikEklektik IPA érdekes utat jár be, még ha talán a végefelé nem is pont olyan irányba kanyarodik, mint kéne. Csapról először nagyon szép arcát mutatja, hársfa- és akácvirág keveredik szőlővel, kicsit melegebben pedig megnyílik egy kis mandarin és menta. A korty kétpólusú: eleinte hozza az aromában fellelhető jegyeket, a mentás részt talán még intenzívebben is, majd a középvonal a Maris Otter diós-mogyorós jellegeit leszámítva megüresedik, végül zárásként erősen gyantás, zöldséges és vágott füves szólamok erősödnek fel egy igen intenzív keserűség és harmatmézes karakter kíséretében. Az excesszív hidegkomlózás zöldséges, vágott füves jellege a sokadik korty után kicsit szájtapasztó, ami egy idő után rátelepszik az egyébként kellemes florális vonalra.

Valahogy nem ereszt ez a bumerángérzés. A Hübris IPA-ja nagyon jól indul, elsőre tényleg nem egy tucatsört iszunk, de a vadregényes röpte után az erős hidegkomlós jegyek visszalökik az italt a megszokott IPA-s világba. Oda, ahonnan menekülni akart. Talán ez lenne a fejlődés útja: redukálni a keserűséget, visszavenni a hidegkomlóból és a forralás közbeni aromakomlózást erősíteni. Mert a recept nagyon jó, ez érződik, viszont egy kevés finomhangolásra szorul. Érdemes vele foglalkozni, egy kontinentális IPA ma kuriózumnak számít és helye van a piacon, ahol lassan belefulladunk az amerikai citrusfelhőbe.

Bár nemrég például Kelemen Ottó is kreált egy remek angol IPA-t, úgyhogy nem kell félni, egyre többen próbálnak új utakat keresni.

2 HOZZÁSZÓLÁS

  1. @Bud_Taste: Köszi, most, hogy így mondod, beugrott, üvegből kóstoltam csak, de annyira nem volt megnyerő. Lehet, hogy csapról szebb volt.

Hozzászólás Facebook-, Google- vagy Twitter-bejelentkezéssel