Azért ahhoz vastagabb bőr szükségeltetik az arcon, hogy egy sört hírbe hozzunk a pattogatott kukoricával, ennek erőteljes aromája ugyanis egy jellegzetes sörhiba, nagyobb mennyiségű diacetil jelenlétére utal. Ez viszont úgy tűnik, nem nagyon zavarta Kiss Tamást és Rizmajer Józsefet abban, hogy új kollaborációs főzetüknek a Popcorn nevet adják. Csütörtökön be is mutatták a Rizmajer Sörházban, pénteken pedig a Hopfanatic Pubban, s a számításaik, úgy néz ki, bejöttek. Mindenki megnyugtatására közlöm, nem fognak beugrani az illatozásnál a mozis élmények.
Kiss Tamás és Rizmajer József nem először dolgozik együtt, Tomi ugyanis az első gerilla Bitterfly-t Csepelen főzte. Most ismét közösen álltak neki a munkának, de ezúttal már házasságról is beszélhetünk. A fátyolban oltárhoz vonuló menyasszony a Rizmajer kedvelt, kifinomultnak mondható ivósöre lett, a kukoricás Cortez, a vadóc vőlegény pedig egy Kiss „Hopfanatic” Tamás markából kihulló aromafelhős, újvilági komlócsomag. E különös frigy gyümölcse a Popcorn, ami a főzők meghatározása szerint egy double corn IPA. A rozsdabarna sörből csak úgy árad a citrusos, fenyőgyantás, virágos és kenyérélesztős aroma. Első körben meg nem mondtam volna, hogy csírátlanított kukoricát is használtak hozzá,ráadásul tömegét tekintve fele arányban a pilseni és a kevés crystal maláta mellett. Egy kis kézmeleg hatására végül azért előbújt az a kukorica, kis krémesség és puliszkás karakter formájában. A kortyban leginkább Tomi kézjegyét vélem felfedezni, kellemes, apróbuborékos élénkség kíséretében egy jól aromakomlózott, közepesen keserű, pazar amerikai IPA bontakozik ki. A lime, a gyanta, a papaya és az enyhe földesség virgoncságát egységbe foglalja a rozsszerű malátásság és a közepes test. Szerethető, barátságos sör, könnyen a szívünkbe zárhatjuk.
Ha már szó esett a stílusteremtésről, a Hopfanatic két legyet ütött egy csapásra. Előrukkolt ugyanis egy india pale lagerrel is, a Trance-szel. Ebben az esetben egy IPA receptet alakítottak át annyiban, hogy felsőerjesztésű helyett lágerélesztőt használtak, így egy kicsit letisztultabb, egyértelműbb sört kaptunk. Imádni fogják a tradicionális brit komlók világának kedvelői, földes, pincesörösen dohos, kicsit citromhéjas, mindez egy enyhén tejkaramellás háttér kíséretében. Egyedül a névadó szinesztéta megállapításával vitatkoznék, nekem a Trance sokkal inkább british punk.
Az este végén, zárásnak kaptam még egy pohárral Kiss Tamás egy másik agymenéséből, a Fekete Erdőből, ami szintén idei termés, egy erdei gyümölcs ágyon érlelt porter. A hideg csapolás miatt eleinte kevéssé bontakozik ki, egy tisztességes, lágyan pörköltmalátás, szárazon füstös, koromfekete sör arcát mutatja felénk, de megéri hagyni felmelegedni, mert felbukkan egy kevés áfonyás-szamócás jelleg is, ami remekül passzolt a kávés-feketecsokoládés világhoz. Könnyen csúszik, nem vág hátba, a marhaburgerhez pedig kifejezetten jól illik.
Merthogy az igazi hab a tortán az, hogy a sörfőző a kocsmájában maga készíti a burgereket, mostanában már háromféle közül is választhatunk (marha, csibe, kacsa). Érdemes kikérni Tomi véleményét, hogy az ételekhez milyen sört ajánl, jó szeme, s orra van az ilyesmihez.
A Hopfanatic már többedszer bizonyította, hogy folyamatosan képes új, és ami talán ennél is fontosabb, jól megkomponált söröket felmutatni. Napjainkban ez sajnos egyre ritkább. A Rizmajer sörfőzde pedig az állandó minőség mellett elkezdett a különlegesebb főzetek felé is nyitni, ami szintén nagyon üdvös próbálkozás (csináltak már maibockot, egy remek búzát, karácsonyi sört, nemrég pedig egy füstös portert is Takács Péterrel). Ha minden így megy tovább, fogunk még mindkettejüktől nagy slágereket látni idén. Szerencsés esetben újabb kollaborációs főzetet is.
Hopfanatic Pub: 1063 Budapest, Hunyadi tér 11.
Rizmajer Sörház: 1212 Budapest, Szebeni utca 16.
palackban vihetők már?
@ringsider: ígen, a Kézműves Csemegében például már van.
tegnap mi is megkóstoltuk a Fekete erdőt, nagyon hasonló volt az élmény, főként, hogy mi is rohadt hidegen kaptuk a Léhűtőben! 🙂
@ringsider: Ez a hideg csapolás tényleg sok helyen probléma. Valószínűleg a habzás megfékezése miatt csinálják, de szerintem nagy hiba. Teljesen lebutítja a jó főzeteket, a rosszakat pedig hamisan képes ihatónak beállítani ((magánvélemény: nem egy esetben pont az utóbbi miatt hűtik annyira, de mondjuk a Fekete Erdő esetében nem :)))
@zsombibácsi: A gond sok helyen az, hogy egy hűtési körön vannak a sörök, és amikor fenn van 4 olyan sör amit hűteni kell és ezek fogynak jobban, olyankor bizony annak a 2 kevesebb hűtést igénylő sörnek is az a hőmérséklet jut, amit a nagyobb igényű jobban fogyóknak kell osztani.
Sajnos drágább kettő vagy több hűtési rendszert üzemeltetni így ez a megoldás marad. Mondjuk várni egy kicsit a sörrel míg melegszik, könnyebb, mint hűteni csapolás után 🙂
De gondolom, majd idővel minden helyen kiforrja magát és meglesz a megoldás erre a problémára is.
@Impavidus: Szerintem is be fog ez érni idővel, a kézmeleg pedig még mindig egyszerűbbe kivitelezhető, mint a kézhűtés :).
a Trance-t végre sikerült megkóstolni (többször is), szerintem remek, talán az egyik legjobb magyar sör amihez szerencsém volt
panasz: az Élesztőben voltam tegnap, Anderson Valley IPA volt csapon, nekem úgy tűnt valami nagyon nem stimmel vele, olyan oxidált szaga volt mint egy régi, évekig a szekrény tetején tartott, díszüveges mutyi tokaji aszúnak…a csapos nagyképűen beleszagolt és jelezte, ennek hajszálpontosan ilyennek kell lennie…sajnos nem először volt ilyen tapasztalatom ott, mindig hasonló volt a válasz
@ringsider: Élesztőben egy ideje nem voltam, de lassan akkor érik egy látogatás. És akkor megnézem ezt az Anderson Valley-t is, mert üvegből nagyon jó sör volt, mikor ittam.