A francia Raymond Blanc Angliában vezet két Michelin-csillagos konyhát, a felesége magyar származású. A szakács kedvenc házi receptjeit külön kötetben gyűjtötte össze, Cooking for Friends címen adta ki. A magyar meggyleves feldolgozása is szerepel benne – portói bor felhasználásával, mindenféle habarás nélkül. Ez a recept ihlette az alábbi elkészítési módot.
Portói bor helyett magyar hozzávalókat kerestünk, s hosszas kísérletezés után, többféle bor kipróbálásával kiváló eredményt értünk el két változattal is. Mindkettő gerincét a cigánymeggyből készülő Bencés meggylikőr adja.
A meggyleves szezonon kívül (vagy akár szezonban is) elkészíthető aszalt vagy liofilizált meggyből, amit Bencés cigánymeggylikőrbe és borba áztatunk. (A likőr meggymagkoncentrátum nélkül is elegendő mélységet ad.)
Hozzávalók
- 500 g meggy
- 100 ml Bencés meggylikőr
- 400 ml kékfrankos (Például Heimann vagy Szentesi)
- ¼ rúd fahéj
- ¼ kezeletlen citrom és ¼ narancs héja (fehér rész nélkül)
- ½ citrom leve
- 150 ml zsíros tejföl (Boppe) vagy crème fraîche
A meggyet leszárazzuk, megmossuk, kimagozzuk. A mag felét mozsárban megtörjük.
A bort felforraljuk a likőrrel, 5 percig forraljuk, hogy az alkohol elpárologjon. (Miután felforrt, meg is gyújthatjuk, s megvárjuk, míg a láng elalszik.)
Hozzáadunk 200 g durvára vágott meggyet, hozzáadjuk a megtört magokat, a fahéjat, a citrushéjakat. Néhány másodperc után levesszük a tűzről, a lábost műanyagfóliával hermetikusan lezárjuk, 3-4 órán át állni hagyjuk. Leszűrjük, kinyomkodjuk.
A lébe tesszük a többi magozott meggyet, az egészet felmelegítjük 80 °C-ig, a gyöngyöző forrás határáig.
Fél perc után lehűtjük, hűtőszekrénybe tesszük. Tálaláskor hidegen keverjük bele a tejfölt, szükség esetén citromlevet is. Végül csipetnyi sóval és fehér borssal fűszerezzük. Csészében, vagy kisebb fajta mélytányérban tálaljuk, hűvösen.
