Hozzávalók
- 2 kg császárhús nagyobb kockákra vágva
- 2 kg soványabb sertéshús (pl. lapocka) 9-10 cm-es csíkokra vágva
- 1 kg sertésháj lehártyázva, kockára vágva
- kevés libazsír
- fehérbor, húsleves
- 75 g só és 7,5 g fehér bors (15 gr illetve 1,5 gr/ kg)
„Szegény ember pástétoma”. Lényege az, hogy zsírban, kevés bor és alaplé (vagy víz) hozzáadásával alacsony hőmérsékleten vajpuha-lekvárosra konfitáljuk a húst. A kész húshoz azután először a készítés alatt keletkező saját pecsenyelevét, majd tetszés szerinti mennyiségben zsírt adagolunk.
Jó pirítósra kenve kevés borssal, használható tölteléknek haséfélékbe, cannelloniba, palacsintába. Készülhet sokféle húsból vagy húskombinációból (sertés-nyúl, sertés-kacsa, bárány), vagy akár halból is. A végén több vagy kevesebb zsírral lefedjük. Cserépedényben vagy üvegben hűvös helyen hónapokig eláll.
Sertésrillette
A hájat lábosban kevés libazsírral tűzre tesszük, kiolvasztjuk. Hozzáadjuk a kétféle húst, 1 órán át, gyakran kevergetve kis lángon pároljuk fedő nélkül. Felöntjük annyi húslevessel és fehérborral, hogy ellepje a húst. Sózzuk, borsozzuk, és kis rést hagyva lefedjük. Így hagyjuk 4-5 órán át gyöngyöző forrással készülni.
Leszűrjük, hagyjuk kihűlni, a zsírt elkülönítjük a pecsenyelétől, a hájmaradványokat eltávolítjuk. A húst szálkáira morzsoljuk, majd a tűzre tesszük. Folyamatos keverés mellett apránként adagoljuk hozzá a pecsenyelevet, majd ezután a zsiradékot. Annyi zsír kell, amennyit a húskrém „szívesen” felvesz. A túl száraz rillette unalmas és nyögvenyelős, de az sem jó, ha túl sok zsír válik ki végül a tetején. A zsír aránya attól is függ, hogy milyen célra készítjük. A rillette cserépedényben, hűvös helyen hónapokig eláll.
Házaknál gyakran készül almás-hagymás változat, néhanapján babérlevél, borókabogyó, kakukkfű kerül bele. Különböző cégek rendszeresen vezetnek be a piacra új és újabb rillettekülönlegességeket. Ilyen például a „narancsos kacsarillette” vagy a „csirkerillette provence-i füvekkel”. A tradicionalisták azonban ragaszkodnak ahhoz, hogy a só és a bors elégséges, sőt, az egyedüli tökéletes fűszerezés.
