A bánh mì „a” szendvics Vietnámban. Megjelenik benne a francia örökség – egy bagettre emlékeztető péksütemény formájában, amelynek funkciója az, hogy összefogja a betéteket.
Hagyományosan állandó szereplő a majonéz és egy lágy májkrém. Ezenkívül pedig szinte bármi. A vietnámiak sokféle felvágottat használnak: rakott és vagdalt húsokat, véres disznósajtokat, marhapárizsira emlékeztető szeleteket, fokhagymás kolbászféléket. Nagyobb helyeken lehet sült halat vagy hús- vagy halgombócot is kérni bele.
Ezekkel rétegeződik a többféle salátalevél, fűszernövény és marinált zöldség (hagyma, répa, retek, uborka). Miután alig van érzékelhető kenyérbél, az egész laposra nyomható, könnyen harapható.
A bánh mì időközben szakosodott is: némely helyeken adják vékonyra vágott koreai vagy kínai grill- és BBQ-húsokkal (akár kacsával is), kimcsivel, gombával és csilis-zöldfűszeres, lime-os szósszal, csirkeszatéval, döner kebabbal. Létezik tofus, paradicsomos, szardíniás verzió is. Híressé vált a tépett sertéses változat karamellás szósszal.

A kenyér maga
Saigonban Ruff Dávid (Enso/Costes Downtown) járt utána néhány éve a bánh mì kenyerének. Mint mondja, általában egyszerű élesztős vizeskifli-tésztáról van szó (bár péksége válogatja).
Több helyen mondták, hogy „szegény”, vagyis alacsony fehérjetartalmú lisztet jó használni hozzá, minimális só és cukor kerül bele. A kelesztés egyszer, viszonylag magasabb hőfokon történik, ettől lesz ennyire könnyed. Amikor kiszállítják a friss kenyeret a helyszínre, akkor sok helyen még egyszer „besütik” forró kemencében vagy grillben, hogy a héja visszakeményedjen.
A kép sosem nem adja vissza azt az élményt, amikor beleharapva kiderül, hogy a héj valószerűtlenül vékony és ropogós, a kenyérbél szinte nem is érzékelhető, inkább csak lebeg, és az egész végtelenül könnyű.
Arányok
- 250 g liszt
- 180 ml langyos víz
- 1,5 kk száraz élesztő
- 1 kk só
- 1 kk cukor
Maximalista szendvicsek
Tisztelet a vajaspirítósnak (Mitsubishi Bread Oven)
Zsírosdeszka vagy burrito?