A nagyszínpadon mutatták be a kínai haltechnológia sajátos interpretációját. A szakács olajjal feltöltött wokban sütötte a halat, magasra csapó lángok között, elképesztő pontossággal, megtervezett mozdulatokkal, mint aki világbajnokságon mutat be nehéz gyakorlatot.
Technológia
Készíthetjük filéből vagy egész halból is. A lényeg, hogy masszív fehér húsú hal legyen.
Ha filéből készül, bőrös oldalára fektetjük, éles késsel hosszanti irányban bevagdossuk a húsát 7-8 mm távolságban (a bőrt ne vágjuk át). Ezután a kést keresztbe fordítjuk, és a hosszanti vágásokra merőlegesen folytatjuk a vágást – azonban a kés pengéjét a bőrhöz képest ezúttal 45 fokos szögben (ferdén) tartva. A bőrre tapadó halhúskockák így kinyílnak, mint egy virág szirmai.
Az ilyen módon szabályosan beirdalt halat jeges vízben megmossuk, a vizet kinyomkodjuk belőle és leszárítjuk.
Keverőtálban tojásfehérjét verünk fel. Ebben alaposan megfürdetjük, majd lecsöpögtetjük a haldarabokat. Keményítőlisztben megforgatjuk és lerázzuk.
Az előkészített halat forró és bő olajban sütjük. Ehhez az olajat 190°C-ra hevítjük, a hal némileg le fogja hűteni. Ezzel együtt mindig legyen a közelben az edényre pontosan illő fedő, mert az olaj belobbanhat, ilyenkor le kell fojtani.
Addig sütjük, míg kívül aranyos színű nem lesz. Így belül még szaftos marad. Hagyományosan édes-savanyú mártással tálalják (alapvetően: hoiszin szósz, fekete ecet, szójaszósz, barna cukor keveréke).
A sült halat leönthetjük ecetes hagymával és fogyaszthatjuk hidegen is. Jól illik hozzá a majonéz és az aioli. A fúziós szellem jegyében tálalhatjuk latin-amerikai chimichurrival, esetleg babbal is.
