Trópusi csengés – Ms. Worldwild

Egy rövidke órára betértem múlt héten a Belvárosi Sörfesztre. Miután nyeltem egy szokottnál és átlagosnál nagyobbat a közel 1500 forintos Craft Master One pohár mibenlétén, szép csendben, fülemet és farkamat behúzva megvettem az egy és egyetlen söröspoharat, amiben kóstolhatok.

És gyorsan kértem is bele egy Ms. Worldwildot.

A Kuzin bár fogadta be a TuffBuzz gerillafőzde sörét (amit egyébként a Mad Scientistnél főztek), és a Kuzinosok nagyon jól tették, több szempontból is.

Egyrészt, és most jöjjön az önző része, szóval én ugye imádom a sour stílusokat és szerintem kötelezően meg kellene jelenniük a lehető legtöbb rendezvényen. Egy sörfesztiválon nagyjából annyira újdonság ma egy IPA, mint a halászlé Baján. Szerintem óriási szükség van a meglepő élményekre, a húú-ra, az aztaa-ra, hogy akár kezdő, akár középhaladó a kóstoló, elérhető legyen számára valamilyen kiugrási pont az ismertek köréből. Nem véletlen, hogy annyian főznek ma például DIPA-kat, mert az IPA már nem üti meg annyira erősen az ingerküszöböt. És pontosan ezért jó az, hogy sour-ök ma már evidensen jelen vannak a fesztivàlokon, mert ez a stílus is lerobbantja az átlag gátjait, csak épp nem a komlóval, hanem a zseniális élesztőivel. Ez pedig még kevésbé szoktuk meg.

Másrészt pedig – csak hogy a lényeget ki ne felejtsük – mert a Ms. Worldwild egy baromi jó sör.

A savgerinc igen határozott, éles, jól elkülönült, tejsavas, de mégis balzsamecetesen lágyított. A test vékony, nyit a sav a gyümölcs felé, szárazon kíséri az utóízkomplexumot. A középrész két dologról szól: a maracuja játékosságáról és az azt pórázon tartó tejsavról. A küzdelem látható, eleinte volt olyan érzésem, hogy talán kicsit ádáz is, de ahogy a savasságot megszoktam, egyenes lett a sör. És nemcsak egyenes, hanem jó is. Harmóniát teremt egy alapvetően nagyon lágy, érzékeny gyümölcs és a határozott sav között. Emellett pedig élvezhető is. Ez így összességében pedig egy tök jó sörré teszi a Ms. Worldwildot.

Keressétek és igyátok!