Ritörn Riport: Beer Week in Budapest

Nincs az a kifinomult, modoros, szaglás helyett illatozó, szürcsölgetve berúgó sörfogyasztó ma Budapesten, aki ne ujjongta volna végig az előző hetet. A BPBW, vagy Beer Week Budapest vagy Budapest Beer Week olyan sebességgel és mégis olyan természetességgel szántott végig a fővároson, hogy öröm volt nézni. Az egész hetes programsorozat esszenciájaként egy kétnapos kisfesztivál keretében 16 ország 45 kisüzemi főzdéje gyűlt össze a Dürer Kertben és ha volt szerencséd odatévedni, akkor nagy valószínűséggel olyanokat kóstolhattál, hogy az arcodat is letépted örömödben.

Az egész fesztivál hangulatáról pedig semmi sem mond el többet, mint ez a kavicsosban játszó gyermek.

Mert akik régen kezdték a szakmát, emlékeznek még a Palotanegyedes első Főzdefesztekre, emlékeznek arra, mikor megnyaltuk a szánk szélét egy Keserű Méz után, mikor sört kóstolni – és nem inni – egyet jelentett az arctetoválással, a szegecselt bőrdzsekivel, egy söróriások irányába mutatott hatalmas középső ujjal, egyszóval lázadás volt a javából. Végigment a hullám Budapesten, pár év alatt beteltek a fesztiválok, nem volt már sörúri sznobéria a talpaspohárból kóstolás, tisztességes sorok kígyóztak egy premieren debütáló sörért. Együtt ittak geekek és kezdők, panaszkodtak Paypassra, műanyagpohárra, árra, minőségre, kevés budira, sok de drága budira. Érződött, hogy a sörforradalom is revolúcióért kiált.

Aztán lett egy KRAFT-fesztivál, amit az újhullámos sörfőzdék legújhullámosabbjai dobtak össze. Kicsi volt, családias, szerethető, igazán minőségi és mi, akik az orrunkat minden pohárba belelógatjuk, imádtuk. Őszintén.

Lefolyt már azóta egy csomó víz a Dunán, tele van Budapest jó helyekkel és tényleg jó sörökkel, de a BPBW más. Ez most valami új.

Tudnék mesélni arról, hogy milyen veszedelmesen jó a tejsav és az érett meggy aránya a Wild Beer Modus Operandiban, mennyire szépen harapható és olajos a Pöhjala Cowboy Breakfast, mennyire kristálytiszta a gyengén tözegfüstös jelleg a krémesen malátás Pipeworks The Last Kissben, mennyire szép akácvirág nyílik elő a Post Scriptum Cryo Hoperationből, de az igazi lényeg nem ez.

Hanem az a tény, hogy Budapest valaha volt legkirályabb sörös eseménye, ahol világhírű kisfőzdék képviseltették magukat, annyira lazán és természetesen lakta be a Dürer Kertet, mintha már ezredszerre lett volna megrendezve és a budapesti létezés szerves része lenne. 2018 közepén ott tartunk, hogy egy bitangjó sörfesztivál nem zártkörű geek-kóstoló, nem tömegnyomor, hanem egy könnyed program, ahová elmész randizni, ahol decinként merülhetsz el a legjobb sörökben vagy köpheted ki azt, ami nem ízlik, ahová leviheted a kisbabádat kavicsozni, ahová elviheted a gyerekedet és megkóstoltathatod vele élete első sörét, hogy valami jóval kezdje.

A BPBW igazi értéke a természetesség és a magától értetődőség. 2018-ban Budapest annyira király sör spot, hogy már nem lepődsz meg azon, hogy egy ilyen egyhetes rendezvénysorozatnak helyet ad. Ez teljesen egyértelmű. Én imádok kritizálni, meg a kákán is csomót keresni, de itt most nem nagyon tudok és nem is nagyon akarok. Inkább csak élvezem, hogy egy adag sörszerető pionír fél évtized alatt idáig vitte a magyar sört.

U.i: Igen, visszatértem, feltámadtam és újrazsíroztam az ujjizületeimet. Lesznek még mesék habbal.