Az izraeli-brit Yotam Ottolenghi sikeres szakács és étteremtulajdonos Londonban. De ha lehet, még sikeresebb könyvszerző (részben Sami Tamimival közösen). Plenty című (húsmentes) könyve és annak folytatása a Plenty More, továbbá a Jerusalem és a The Cookbook igazi bestseller. Számos csemegeboltot és éttermet visz Londonban, és leghíresebb vendéglőjéről, a Nopiról is kiadott egy könyvet. Ez a kötet most magyar nyelven is megjelent, rendkívül egyéni és sokféle hatást ötvöző ételeket kínál.
Mindez nem jöhetett volna létre ilyen formán, ha 2005-ben nem keresett volna szakácsot, s nem jelentkezik nála Ramael Scully, akit a családja szigorúan csak Scully-nak szólít, ha gond van. Márpedig a család biztosra vette, hogy nagyon nagy a baj: a fiú szakácsnak akart állni.
Scully pusztán azért választotta ezt a szakmát, mert szeretett volna világot látni. Háttere különleges: Malajziában született 1979-ben, kínai-indiai származású anyától és ír-maláj apától, nyolc éves volt, amikor Ausztráliába költöztek.
Mikor 2005-ben Londonban elolvasta az Ottolenghi csoport hirdetését, addigra nagyon komoly “szakmai motyóval” rendelkezett, valóságos világcsomaggal érkezett. Miután – ugye – kínai-maláj hagyományban nőtt fel, sokat dolgozott európai éttermekben, végül kiváló francia szakács is lett belőle (vajimádata legendás).
Yotam Ottolenghi így emlékezik Ramael első tányérjaira:
„Először gombát tett elém. Fehérborban párolt nagy fejű barna csiperkét zöldfűszerekkel, tonnányi vajjal, a tetején árpagyönggyel, fetával, sóban eltett citrommal. Aztán készített egy olyan sertéscsászárt, amelynek ropogóssága minden addigit felülmúlt. Csilis-gyömbéres szilvakompóttal tálalta… Teljesen le voltam nyűgözve.”
Ez a két étel találón kifejezte Scully világát, ösztönös virtuozitását, biztos ízlését és alaposságát. A tányéron nem csak az ízek ereje és komplexitása volt a helyén, hanem az arányok is ültek.
“Korábban mi sokkal kevesebb elemből építkeztünk, három összetevőből próbáltunk sikeres ételeket kreálni. Ramael megérkezése után azonban a Nopi étterem megtelt sziporkával. Betört hozzánk a maláj és a távol-keleti hatás, megjelent egy ösztönös improvizatív lendület, amely azóta is jellemzi a konyhát. Tintahal kinoával, füstölt koktélparadicsom proseccóval, mákos pite tökkel, kecskesajt sárgarépa-lekvárral…
Néhány hét múlva már Ramael vezette az esti műszakot, és előrukkolt egy családi ihletésű hibrid étellel is, a felejthetetlen kacsával: családi klasszikus, pontosabban az édesanyjától és a számtalan nagynénitől tanult dolgok összefonódása, nem titkolt távol-keleti vonzalommal.
A sóval, cukorral, fűszerekkel marinált kacsát 140°C-os kacsazsírban konfitáljuk 4 órán át, a fűszerek hozzáadásával (kakukkfű, rozmaring, szegfűszerg, fahéj, koriandermag, bors). Utána 3 napig hagyjuk a zsírban állni, végül cseresznyemustárral és karalábésalátával tálaljuk.
A cseresznyemustárhoz nyeles lábosban 100 ml borecetet, 200 ml vörösbort, 80 g kristálycukrot forralunk negyed óráig, míg szirupszerűvé nem válik.
Közben 130 g aszalt meggyet Earl Grey teába áztatunk, majd 20 perc múltán leszűrjük.A meggyet 200 g mélyhűtött cseresznyével, 1 ek mustárporral és 1 ek dijoni mustárral robotgépben 2 perc alatt simára turmixoljuk. Végül hozzákeverjük a besűrített boros főzőlevet. Tálalásig hűtőszekrényben tartjuk. (Ha pikánsabban szeretnénk, akkor adunk hozzá még mustárport.)
Tálalás előtt a sütőt a legmagasabb fokozatra állítjuk, a zsírból kivett combokat 2-3 percig pirítjuk serpenyőben a bőrös oldalán, majd 3-4 percre a sütőbe tesszük. Ha a bőrét még ropogósabban szeretjük, konyhasárkánnyal röviden rápirítunk.