Hozzávalók
- 1 kg (55-ös) liszt
- 100 g porcukor
- 5 g konyhasó
- 20 g élesztő
- 200 g vaj
- 2 tojás
- 500 ml tej
- citromhéj
- vanília
A lisztet edénybe szitáljuk. Az élesztőt kevés langyos tejben megfuttatjuk.
A liszthez hozzáadjuk a tojásokat, a vajat a sót, a citromhéjat.
Hozzáadjuk a megfuttatott élesztőt, az egészet összedolgozzuk
Összegyúrjuk, közben tejjel öntjük fel. Addig gyúrjuk, míg le nem jön a kezünkről a tészta, s nem ragad.
Cipót formázunk belőle, majd letakarva egy órán át pihentetjük szobahőmérsékleten.
Pihentetés után kinyújtjuk, nem túl vékony téglalapra. Éles késsel hosszú csíkra vágjuk, a szélétől elindulva, körbehaladva.
A hosszú tésztacsíkot egyenletes vékonyságúra megsodorjuk.
Közben vajat olvasztunk
Az olvasztott vajjal alaposan beecseteljük a dorongot. Ez azért fontos, hogy a fára ne ragadjon rá a tészta, másfelől a vaj ízt is ad majd a rátekert kalácstésztának.
A megsodort tésztacsík végét rátapasztjuk, majd spirál alakban a dorongra tekerjük.
Fontos, hogy a tészta végét jól megtapasszuk, hogy ne tekeredjen le sütés közben.
Feltekerés után meghengergetjük a deszkán, hogy összetapadjanak a tésztacsíkok: ne legyen sehol hézagos, mert akkor könnyen szétesik a kürtőskalács.
Kívülről is egyenletesen megkenjük olvasztott vajjal, majd cukorba hempergetjük. A cukor egyenletesen vonja be, hézagmentesen. Így képződik rajta sütéskor egyenletes, fényes karamellás burok.
Középerős bükkfaszénparázs fölött forgatjuk.
Folyamatosan forgatjuk a dorongokat: ne égjen meg a cukor, hanem kapjon szép aranybarna színt. Fontos az egyenletes erejű tűz és a folyamatosan forgatás.
Van, aki úgy szereti, ha viszonylag vékony a tészta és sütés közben kétszer cukrozzák, közben zsírral is megkenik. Így igen ropogós lesz a karamella. Mások vaskosabbra hagyják a tésztát, néha dióval is meghintik – de csak a sütés vége felé, nehogy megégjen.
