Egy savanyú nyári frissítővel nem lehet mellélőni. Tudta ezt nagyon jól a SirBolts nicknéven futó kedves házisörfőző barátom, Lénárt Szabolcs is, amikor egy olaszországi kaland után szöget ütött a fejébe a limoncellos sör gondolata. Szerencsére tart már ott a magyar sör, hogy ne képezze közröhej tárgyát egy érthetőbb és természetesen a sörfőzői szándéknak megfelelő mértékű (értsd: nem romlott, elbaltázott, hibásra sikeredett) savanyú sör, a kraft-égisz alatt futó főzdék szinte mindegyike dobott már piacra valamilyen fajtát.
A SirBolts és a Fehér Nyúl kollaborációjában készült Rafa az előbb említett limoncellos darab kisüzemi újragondolása. A szívét gyakorlatilag kitépték, a sört csak limoncello ihlette, nem limoncellos, viszont így is egy annyira zseniális sour IPA lett, hogy élmény minden pillanata. Azt sajnos nem tudom megmondani, hogy a rekkenő hőségben egy szál fürdőnadrágban mennyire esik jól egy reklámideál Velencei-tó partján, ahol mindenki szép, minden gyerek imád homokozni, a strandröpisek világszínvonalon szerválnak és a lángos is aranybarnára pirult. Viszont ha véletlenül pont a negyven fokban cipeled föl a kutyádat a Szabó Dezső sétányra és mondjuk már ledolgoztad aznapra a nyolc órádat, akkor baromi jól fog esni.
Elsőre könnyűnek tűnő, mégis komplex sör. Az aroma bizsergetően citromhéjas, enyhén kefires jellegű, vörösáfonya és grapefruitos jellegek ígéretével. A korty egyensúlyban van: a Rafa nem egy könnyű limonádé, nem egy szirupos nehézbombázó, valahol a kettő között navigál. Érezhetően van teste, méltósága, de a decens tejsavasság és a csipkedő citromhéj kellően felszabadulttá teszi ahhoz, hogy laza sörnek nevezhessük. A citrusok, a korianderzöld, a citromfüvesség és a kumquatos jelleg vadregényessé teszi, élettel tölti meg a szájérzetet. Mindenkinek ajánlom, sörpreferenciáktól függetlenül.
Hová tűnt Drajkó Zsombor?
Hová tűnt Drajkó Zsombor?
Csak nem elment politizálni?
Ja, és hajrá Fehér Nyúl !