Thomas Bühner az új-német iskola oszlopos tagja. A Gault&Millau 19 pontra értékeli, húsz éve csillagos a konyhája, ebből hat éve háromcsillagos. És ahogy a kalauz mondja, megér egy külön utazást – azért is, hogy az utazó megtapasztalja, milyen nagy a különbség egyfelől az egycsillagosok, másfelől a kettő és háromcsillagosok világa között.
A szakács a nyolcvanas években, vagyis az Eckart Witzigmann által elindított német gasztronómiai csoda explozív, első időszakában kezdte pályáját, mentorai között kiemelkedő a kétcsillagos sylti Jörg Müller és a háromcsillagos baiersbronni Harald Wohlfahrt. Étterme a történelmi Osnabrückben, egy műemléképületben működik, és a francia La vie (az élet) nevet kapta.
Meglátásom szerint nincs autentikusabb és intenzívebb, mint a dolgok saját tiszta íze. Alapvetően arra törekszem, hogy természetes saját ízekből kreáljak purista ízbombákat, s ezzel szétfeszítsek bizonyos korlátokat.
Thomas Bühner konyhája modern francia – avantgárd és ázsiai felhangokkal. Részletesebben: egy húsz éve folyamatosan fejlődő stílus, ahol a természetes evolúció erős letisztuláshoz, a hozzávalók számának csökkenéséhez vezetett. Mivel a főcél a saját ízek lehetséges maximuma, ezt szolgálják a változatos és kíméletes céltechnológiák. A főszakács mottója: „Le a lábbal a gázról!”
Az előcsalt ízekből azután olyan képletek és kombinációk jelennek meg a tányérokon, amelyek újszerűek, mégis őstermészetesek. Mintha a mélyből hozta volna fel valaki. Mindezen tányérok végül pontos dramaturgia szerint fűződnek ételsorrá, azaz menüvé. Ezt – az ízt, az elkészítést és a dramaturgiát – nevezi Thomas Bühner konyhája három dimenziójának.
Egy menü több, mint különböző ételek sorozata. Úgy komponálom meg, mit egy szimfóniát. Hol a hegedű, hol az oboa kerül előtérbe, mégis minden a zenekar együttesén múlik. Fontos eszköz az ellentét: purista és játékos fogások váltják egymást, ebből alakul ki a végső élmény
Néhány példa a saját ízek fokozását szolgáló céltechnológiákra
Mártás
Egyik kreációja „tiszta szarvas” néven fut, hosszú évek óta finomítja. A koncentrált és mégis friss ízű, mártásszerű leveshez nem pirítja az alapanyagot: először durvára darálja, majd vákuumcsomagolva 55°C-os vízfürdőbe teszi a húst, a belőle kiváló nedveket leszűri, vákuumlepárlóval redukálja. (A berendezésben a csökkentett nyomás miatt alacsonyabb a forrásponti hőmérséklet, így több ízanyag és beltartalom marad meg, mint a hagyományos főzéssel.) A keletkező húsesszenciát tisztán tálalja (fűszerek, pörzsaromák, csersavak hozzáadása nélkül), a betét valamilyen erdei gomba, ha csak lehet, rókagomba. Ezt gyakran követi egy klasszikus, félvéresre sült szarvasgerinc.
Hal
Thomas Bühner a halakat a legszívesebben 52-55 °C-on készíti – egyéni ízesítésű olajakban konfitálva. Rombuszhalhoz és tőkehalhoz alkalmazott sajátos megoldása: a petrezselymet addig püríti, míg folyékonnyá nem válik. Ezt leszűri és a halhúsba injektálja. (Videó ITT). A halat kevés olajjal vákuumcsomagolja, 55 °C-on készíti 8 percig (a tőkehalat 52°C-on).
Hús
Előszeretettel tálal értékes Kagoshima wagyu marhát, amely Japán legdélebbi, trópusi területéről származik, és még wagyuban is különleges (az étteremben 50 gramm egy adag). Egyik elkészítési módja: a lapos hátszín külső zsírrétegét 1 cm-re vágja vissza, a levágott zsírt kiolvasztja, ezzel beecseteli a húsdarabot, majd 105°C-os sütőbe teszi, 20 percre. A hús ezután 55°C-os hold-o-matban pihen, tálaláskor a saját zsírjában röviden körbepirítják (az utolsó művelet elhagyható).
Júniusi vendégmenü Salzburgban
Tarisznyarák, zöld spárga. A főtt rákhúson tojásfehérjéből készült fehér majonéz és alig hőkezelt spárga. Intenzív ízű, snidlingolajas ráklevessel öntik körbe az asztalnál.
Kagoshima wagyu, tőkehal, sáfránykonszomé. A legjobb húsminőség: márványos, vajasan lágy. A vékony hússzeleteket szaftos tőkehaldarabra borítják rá, amelyet lágyan átjárt a só, és kíméletes hőkezelést kapott. Az asztalnál öntik köré az aranysárga sáfrányos levet, amelyet a japán alaplé, a dashi ihletett.
Alapja: karalábé, szójabab, kombu alga. Félórás gyöngyöző forrás után a zöldségeket röviden turmixolják, ez enyhe kötést ad a lének és erősíti az ízét. Szűrés után zúzott citromnád, citromlé, gyömbér, galanga, sáfrány és a saját konyhán sózott-szárított tőkehal kerül bele (utóbbi a dashi jellegzetes hozzávalóját, a füstölt szárított bonito-pelyhet helyettesíti). A hozzáadott fűszernövények úgy áznak a forró zöldséges alaplében, mint a tea. Végeredményben a lé élénk és koncentrált: a sáfrány nem uralkodik, a háttérben ott vibrálnak az üde és frissítő távol-keleti aromák.
Marinált makréla, kefír, kukorica, chicha. A hal hozza markáns és olajos aromáit. Ezt játssza körbe a chicha (perui eredetű, kukoricaalapú erjesztett lé) és a kefírmártás, melyek közé édeskés grillezett kukuricaszemek keverednek. Az ételt jeges kefírporral is meghintik.
Fehér spárga, tintahal, Imperial-kaviár à la carbonara. A spárgapürében chorizo-kockák és zöldborsó. Erre kerül a vékonyra vágott tintahalmetélt – spárgaszalagokba tekerve, mely spárga épp csak annyira hőkezelt, hogy ne törjön, így megőrzi friss és vegetális ízét. Minden falatba keveredik némi nemes kaviár. A ház egyik klasszikusa, melyhez ismét „bühneri” alaplé készü: az asztalnál öntik a tányérra készített kompozíció köré.
Osztriga, borjúbríz, portulák, osztrigaszósz. Két hasonló állagú, de karakteresen eltérő főelem párosítása, hozzá erőteljes osztrigaszósz apró marhavelőkockákkal. Kiegészítők: al dente gyökérzöldség, újhagyma, portulák.
Tavaszi gombák, medvehagyma. Könnyű közbenső fogás: apró gombák rövid, erős gombalében. A közéjük kevert medvehagyma marinált és fermentált formában jelenik meg, a tetején friss zöldekkel.
Fehérrépa-müzli, zabfagylalt. Ismét egy különleges és sikeres párosítás, a gyökérség és a gabonaság találkozása. A fagylalton habos tej petrezselyemgyökérből. A rászórt müzliben különféle pehely- és csipszhatású zöldségek (liofilizált borsó és kukorica, frittírozott és szárított répa, cékla, petrezselyem, durvára vágott pekándió).
Fojtott galamb, borókafüst, sütőtök. A mély ízű hús Franciaországból jön. Egészben sütik rózsaszínre, borókafüstöt kap, majd ezután darabolják. Alig hőkezelt, mégis vajpuha és nagyon szaftos. Klasszikus pecsenyelevéhez karamellizált sütőtökmártás társul. Lágyan édeskés és karamellás, gyümölcsös és húsos a hatás. Égben kötött kapcsolatok, nem is hiányzik a garnírung, csupán néhány gyermekláncfű-levél kerül rá.
Le Phébus. A „desszertes sajttányéron” nyers tehéntejből készülő, rózsaszín kérgű francia Phébus sajt. Kifejezetten olvadó, nemesen érett állapotú. Kiegészítői: kaki-gyümölcs vaníliaszósszal és sósba hajló fenyőmagfagylalt csurranásnyi évjáratos szójaszósszal.
Új arany Kalkrieséből. A tányér egy kétezer évvel ezelőtti csatára emlékezik, amikor a teutoburgi erdőben római légiók katasztrofális vereséget szenvedtek a germánoktól. Régészek már korábban is találtak a helyszínen római aranypénzeket, de 2016-ban nyolc újabb került elő, ami nagy szenzációt keltett.
A desszertben maga a tallér egy édesgyökeres répasűrítmény – karamellizálva, majd szilikonformában dermesztve, végül arannyal befújva. A fekete ‘”kavicsban” répalevélből készült zöld töltelék. A barna légpiskóta a föld, amelyből az érméket több mint kétezer év után kiásták, a csokoládéspagetti a vér, amely a földet öntözte.
Eperdesszert. Élénk savak: eper eperrel töltve, marinált rebarbara, sóskalevél. Másfelől tahiti vanlíiás fagylalt és fekete olajbogyó.
Az alábbi Bühner-receptek bisztróban, háztartásban is jól használhatók.
Restaurant La vie
Krahnstraße 1-2
49074 Osnabrück
+49 541 331150
Restaurant Ikarus / Hangar-7
Salzburg Airport
Wilhelm-Spazier-Str. 7A
5020 Salzburg
Tel.: +43 662 2197-0
Fax: +43 662 2197-3786
ikarus@hangar-7.com
Nagyon örülök, hogy tovább forog az Ikarusos rovat.