Egyszerű “szerelősörnek” indult, aminek ugyan nálam nincs nagy hagyománya, de azért egy este kilenckor elkezdett fiókos szekrényhez dukál. Ha értitek, mire gondolok. A Prima viszont egyértelműen várakozáson felül teljesített. Nem mondom, hogy elvesztettem a hitemet a jó világos lágerekben, cseh vonalon még itthon is simán lehet kiemelkedőt találni, de az amerikai pilsnél mindig kicsit húzza az ember a száját. Pedig nem kéne.
A downingtowni Victory Brewing főzőpárosa, Ron Barchet és Bill Covaleski a főzdetörténetet egészen az 1973-as megismerkedésükig vezeti vissza, mikor ötödikesként együtt szálltak fel az iskolabuszra. A főzdenyitásig még bő két évtizednek kellett eltelnie, de ezalatt mindketten megjárták Németországot és felsőfokú sörfőzői végzettséget szereztek.
A Victory Prima egy szép sör. Sokat tanulhatnánk belőle mi is, egyfajta jól összerakott hibrid: klasszikus, erősebben komlózott pilseni, se több, se kevesebb. A saját kategóriájában viszont nagyot alkot. Könnyed, virágos jegyekkel indít, kellemesen édes malátássággal és kevés akácos beütéssel. A korty határozott, mégis simulékony. A tisztán csengő, világos malátabázis, a lágy vízprofil, a jó értelemben vett gyengéd kenyeresség mellett hangsúlyosan szerepel a komló. Mégsincs az az érzése az embernek, mint a legtöbb hazai hopláger esetében: nincs agyonáztatás, zöldséges, zellerszáras mellékzöngék. A komló csak annyira kesernyés, hogy potencírozza az ízeket, csak annyira virágos, hogy ne legyen émelyítő és úgy muzsikál, mintha az a világ legtermészetesebb dolga lenne.
Mindenki kóstolja. Referenciapontnak.
Hol kapható?
@trouble: Beermarket forgalmaz Victory söröket, de nekem az USA-ból jött.