Ha Olaszország és újhullám, akkor valahogy mindig a gyümölcsök jutnak eszembe. Már többször írtam (pl. itt és itt), hogy milyen érdekes és figyelemreméltó szelete a new wave sörfőzésnek az észak-olasz vonal: egyértelmű belga hatás, fúzió az amerikai trendekkel és a helyi alapanyagok kreatív használata. Ezen utóbbi teszi igazán szimpatikussá az olasz mozgalmat. A néplelket átható hazaszeretet megnyilvánulása ez, nem véletlen, hogy sörös berkekben már nem a Peroni vagy a Nastro Azzurro ugrik be elsőként a mediterrán országról.
A profizmus talán legékesebb bizonyítéka, hogy nemzetközileg jegyzett sörfőzők is gyakran jelennek meg Itáliában.
A Freigeist fiatal sörfőzője, Sebastian Sauer is sokszor megfordult már a Birrificio del Ducatoban, nemrég a kezembe akadt egy remek málnás sour alejük, ráadásul nem is valami külföldi portálról, hanem a nemrég indult budapesti Beermarketből, aminek kollekcióját egyébként érdemes böngészgetni.
Savanykás gyümölcsbomba. Tejsavas fuvallatok vezetik fel a málnát, a meggyet és a savanyú áfonyás jellegeket. Könnyen értelmezhető, közérthető sörnek semmiképpen sem nevezném. A tejsavas ízjegyek igen erőteljesek, de ha lebontjuk a kortyról, remek gyümölcsösség nyílik elő, a málna mellett őszibarack, vörösáfonya és szeder is megjelenik. A hangulatot a hordós jellegek foglalják keretbe. A Frambozschella szép darab, de a decens tejsavasság értése szükségeltetik az élvezetéhez.
