
Párizs, Festival Sens&Chocolat, 2016. február 8 . Két kategóriában hirdetnek eredményt: táblacsokoládéban és bonbonban. A vezértéma a venezuelai grand cru (a legjobb fekvésű termőhelyek kakaóbabjai). A francia rendezésben, francia zsűritagokkal zajló csokoládéversenyre nevezni nem lehet, a zsűri dönt, kiket hív meg.
A grand jury-ben a szakma válogatott képviselői, köztük számos „MOF” (= Franciaország legjobb mestere, mely címet egy több éves kézműves verseny győztese és döntősei kapják). Tizenkét csokoládé került a döntőbe, ebből öt francia. A verseny győztese egy kis magyar manufaktúra, a budapesti Rózsavölgyi chuao-csokoládétáblája…

Csiszár Katalin és Szabad Zsolt manufaktúrája aranyszalagos minőségű csokoládékat készít, évek óta hozzák haza külföldről a kitüntető díjakat, mégsem akarnak több versenyre nevezni. Igazából most sem neveztek.
A Sens&Chocolat válogatója másfél éve kezdődött, az előzetes szelekciók után olyan nevek maradtak a rostán, mint Alain Ducasse, Amedei, Pralus, Bonnat, Morin, Gilles Colen, Ara, Willie’s, Domori. Tizenketten jutottak a döntőbe, ebből 5 francia.
mbtbd: Hogy vagytok?
Csiszár Katalin Köszönjük, nagyon jól. Venezuelába készülünk ültetvénylátogatásra. Ez az első díjjal jár.
mbtbd: Milyen élmény volt a díjkiosztó?
CsK: Én nem voltam ott, de tudom, hogy a zsűrielnök bevezetője arról szólt, hogy Venezuelában teremnek a legjobb babok és Franciaországban készülnek a legjobb csokoládék. Aztán jött a csattanó: az első díjat nem francia nyeri, hanem egy magyar, és ekkor sokaknak fagyott meg az arca.
mbtbd: Nem először kaptok komoly díjat nemzetközi versenyen.
CsK: Nem is tudom, hányadik, de nem is igen lesz több, mi nem szoktunk nevezni már sehová. Túl sok a biznisz jellegű verseny ebben a szakmában (is), amit nem tartunk érdekfeszítő kihívásnak. Ezen azt értem, hogy sok a megélhetési zsűri és az üzleti alapú versenyszervező. Na, ez itt nem ilyen volt: ők üzleti érdek nélkül, meggyőződésből csinálják a dolgot. Hogy egy példát mondjak: a zsűrielnök óriási szervezéssel szedett össze egy sor venezuelai ültetvényest, hogy jöjjön el és mutassa be a kakaóbabjait.
mbtbd: Ennek megfelelően ide nem lehetett biznisz alapon benevezni.
CsK: Meghívásos alapon működik, vagyis ha akarnánk, akkor sem tudnánk nevezni rá. A versenyt kétévente tartják. Másfél éve tudjuk, hogy minket is behívnak. Csak most, utólag döbbenek rá, hogy olyan nevek közé kerültünk, mint Alain Ducasse, Amedei, Pralus, Pierre Marcolini…
mbtbd: Te hogy mutatnád be a nyertes táblacsokoládétokat?
CsK: A zsűri azt emelte ki a csokoládénkban, hogy rendkívül hosszú lecsengésű, semmi nem fátyolozza el az erjesztésből érkező gyümölcsösséget, a bab eredeti karakterét. Ez a karakter – criollo lévén – tejszínes-mogyorós. Valósággal áradoztak róla.

mbtbd: És mi volt a helyzet a másik szekcióban?
CsK: A bonbonszekciót a franciák számára tartották fenn. Nagy kár. Mert szerintem elég jók a bonbonjaink is.
mbtbd: Egy ilyen díj érthetően jóleső érzés. Segíti a munkát?
CsK: Először is nagyon sokat jelent a venezuelaiaknak, akik az igazi Chuaót szeretnék a helyére tenni. Saját lábukra álltak, termelőszövetkezetet alapítottak La Empresa Campesina de Chuao néven. Meghatározták a minőséget és együtt erjesztenek, együtt szárítanak, csak néhány készítőnek adnak el, minimum-mennyiséget kell vásárolni (nem adnak el csak 1-2 zsákkal). És főként: ma már csak kizárólag eredetigazolással adnak el babot. Vagyis: a szállítmányhoz bizonylatot adnak, és ez igazolja, hogy ezt az adagot adták el neked ebben az évben, ebből termésből. (Sokkal több a Chuao néven eladott csokoládé, mint amennyi kakaóbabot ők valójában termesztenek, de ma már pontosan követhető, kinek adtak el és mit. Akinek nincs igazolása, az hamisít). Külön boldogság, hogy bekerültünk a venezuelai napi hírekbe.

CsK: Mi azt csináljuk továbbra is, amit elgondoltunk. Az alapanyagaink már nagyon rendben vannak, ezután inkább a csokoládé „egyéb” felhasználásaira koncentrálunk, a sokoldalúságára: tányérdesszertek, a csokoládét bemutatni, ahogy még nem láttuk, helyben fogyasztható érdekességeket kreálni. Szeretnénk kitágítani a látóhatárt, hogy mi mindent művelhetünk a csokoládéval. Szeretném rádöbbenteni a vásárlóinkat (bár ők már rájöttek) és a séfeket, cukrászokat, hogy minden a csokoládén múlik. Hiába a fennkölt, kifinomult ízesítés és csodatálalás: ha rossz maga a csokoládé-alapanyag, utoljára a gyenge alapíz cseng le az ember szájában.
