
Mélyfagyasztva érkezik, egyik csomagoláson az olvasható, hogy „hazánkban sokan tartják kifejezetten balatoni halnak” (akármit is jelentsen ez manapság). Hosszú évtizedek óta állomásozik Magyarországon, a hetvenes években játszotta le a színpadról a keszeget.
A különböző hekkfajták közül az argentin a jobb minőség, Kínából és máshonnan sok gyengébb minőség érkezik. Néha a Budaörsi Halpiacon kapható kisebb méretű friss hekk a Földközi-tengerről, s ha jó a fogás, Spanyolországból is érkezik szállítmány.

Mindenféle hiedelemmel ellentétben a hekket jól is el lehet készíteni. Még nem kötelező dohos és ízfokozós morzsával panírozni, feketére öregedett olajban szárazra sütni, édesítőszeres majonézzel tálalni.
Thai curry
A thai curry („kaeng” avagy „gaeng”) egyfelől az a szaftos, illatos fűszerpaszta, amely mozsárban készül friss hozzávalókból. Másfelől azt a sűrű mártásos vagy akár levesesebb ételt is jelenti, amely currypaszta felhasználásával készül, gyakran kókusztejjel.
Currypaszták
A klasszikus thai currypaszták közös jellemzője, hogy „nedves” alapanyagokból állnak össze, vagyis alapvetően friss növényekből: különböző színű és erősségű csilikből, hagymából, fokhagymából, galangából, citromfűből, rákpasztából (gapi). A lehetséges kiegészítők: kaffir-citrom héja, gyömbér, kra-chai, kurkuma, koriandergyökér. Mindennek némi durvasó ad ízt, mely egyúttal segít a mozsarazásban (a hozzávalók pürítésében) és a hosszabb időre eltett paszták tartósításában is.
Színek és hozzávalók
A thai curryk bonyolult, szerteágazó rendszert alkotnak, attól függően, hogy milyen hozzávalókat s milyen arányban tartalmaznak. A leggyakrabban használt curryk a színük után kapják a nevüket (zöld, vörös, sárga, narancs). Ezt az alapszínt nagyrészt a különböző színű csilipaprikák határozzák meg, de sok minden más is. A sárgákban indiai fűszerkeverékek (pl. kurkuma) is megjelennek, a zöldben pedig zöld csili és zöld fűszernövények.
A különböző paszták ízben-illatban, felhasználásban is más és más karaktert hordoznak, mégsem mondható, hogy egyik vagy másik fajta csak halhoz, csak zöldséghez vagy csak húshoz illene, bizonyos preferenciák,
regionális szokások léteznek csupán.

Főzni vagy pirítani
A kész currypasztával kétféleképpen járhatunk el: főzzük vagy pirítjuk. A főzöttnél (egyszerűbb, de nagyon jó) a pasztát egyszerűen összekeverjük 1-2 merőkanálnyi forrásban lévő sós vízzel, levessel vagy kókusztejjel, majd állni, duzzadni hagyjuk. A végén visszaöntjük a főzőlébe, és 2-3 percig főzzük. A paszta ezalatt elveszti fanyar nyerseségét.
Fontos, hogy a folyadék mindkét műveletnél forró (forrásban lévő) legyen, mert csak így jönnek ki a kívánt aromák. (A thaiok azt mondják, hogy a rosszul elkészített főtt curry „bűzlik”.)
Ebbe a forró lébe kerülhetnek azután halak, tenger gyümölcsei, csirkemell-szeletek. Ezeket többnyire már nem is főzik, csak állni hagyják, s forró lében hamar elkészülnek. Adhatunk hozzá néhány zöldséget is: spenótot, apró padlizsánt, retket, zöldbabot, cukkinit, bambuszt. Végezetül kevés halszósszal, citromlével, hajszálvékonyra vágott citromlevéllel, frissen tépdesett zöld levelekkel ízesítik (koriander, menta, bazsalikom, thai bazsalikom).
A pirított változat több munkával jár, de kifinomultabb, gazdagabb, mélyebb ízű. A currypasztát serpenyőben, több-kevesebb növényi zsiradékon 5-10 percig kevergetve pirítjuk, míg szép sorban fel nem száll a hozzávalók illata. Ekkor hozzáadunk még egy kevéske garnélapasztát és/vagy pálmacukrot, tovább pirítjuk és felöntjük a kiválasztott folyadékkal (víz, leves, vagy kókusztej).
Amikor felforrt, hozzáadjuk a falatnyi darabokra vágott feszes húsú halat, csirkét vagy rákot, s még egy kevés vékony szeletre vágott friss citromnádat. Só helyett főként halszósszal (nam pla) ízesítjük, hamarosan le is vehetjük a tűzről, adunk hozzá még „kókusztejszínt” (a kókusz konzervek tetején felgyülemlő zsírosabb részt) hozzáadjuk a friss zöldeket, pár csepp zöldcitromot.
Az ételt rizzsel tálaljuk. Jól illik hozzá a vékony szeletekre vágott, kimagozott uborkából, lilahagymából, csilipaparikából készült saláta, melyhez kevés cukorral, halszósszal és rizsecettel, zöldcitromlével készítünk öntetet. A levet csak közvetlenül a tálalás előtt öntjük a zöldségekre.
Sziasztok,
nekem nagyon nem tetszik a „hozzáadott vízzel” jelölés. Számomra ez azt jelenti, hogy legalább 20-25% vizet is megfizettetnek a halhús árában. Ettől omlós lesz.
A hozzáadott vízzel nincs baj. Ez azért van, hogy jeges kéreg keletkezzen a felszínén, ami mélyhűtött tárolásnál védi a gyors kiszáradástól
Tamás, engem zavar, hogy nem természetes lével – WNJ- fagyasztják hanem hozzáadott vízzel WA. Ez számomra az alapanyag erodálását jelenti. Képzeld el hogy a süllőt fagyasztás előtt 20-30% vízzel felszívatják. A gyors száradástól egy sima plasztik borítás is véd. Bár drágább a víznél.
Ez tényleg az amit olvasok?Valami tréfa?Hekk?Mi van?
Senki70: Igaz, nem vagyok nagyon járatos a nagyüzemi halfagyasztásban. A Ducasse Intézet haltanfolyamán kétféle halfagyasztási módszert ajánlottak. Mindenképpen ajánlatos a fogás napján elvégezni.
1. A már mínusz tartományban lévő halat hideg vízbe mártjuk, ami rögtön ráfagy, beburkolja, majd így folytatjuk a fagyasztást.
2. Profi megoldás: a halat vákuumcsomagoljuk, 0 fokra hűtjük, hat órán át 0 fokon tartjuk, majd sokkhűtjük 36-48 fokra. Amikor a helyszínen az ilyen halat felengedték és melléraktak egy másikat az aznapi fogásból, senki sem tudott különbséget tenni a mélyhűtött és a friss között. Ez persze elsősorban éttermekre vonatkozik, de azt állították, hogy ezeket a módszereket bizonyos jobb helyeken a nagyipari halászatnál is alkalmazzák.
A vörös tonhalakat kifogás után folyékony nitrogénben fagyasztják le, még a hajón. Állítólag ez a legjobb megoldás, de nyilván csak olyan halaknál csinálják, ahol ennek a megoldásnak a költsége később a hal árába beépíthető.
Nem tudom, hogy jól emlékszem-e, de nekem úgy rémlik, hogy a tokiói halpiacon is fagyasztott tonhalakat mustrálnak a séfek ( Jiro dreams of sushi).