A világ sok részén kultikus étel. Amerikában kicsit vastagabb ropogós bundával készül (Southern Fried Chicken), Koreában vékonyabb burokkal és erjesztett szójababós csilipasztával David Chang Momofuku Noodle Bar-jában, a San Francisco-i Mission Streetfood-ban vagy Thomas Keller otthoni konyháján. Ha úgy vesszük, a rántott csirke színes rokonságáról van szó.
Thomas Keller változata
A 6-12 órán át pácolt csirkedarabokat leöblítjük, és 1-1,5 órán át hagyjuk szobahőmérsékleten felmelegedni.
Közvetlenül sütés előtt fűszeres liszt-keményítő keverékbe forgatjuk, íróba mártjuk, majd ismét lisztes keverékbe. Célszerű Thomas Keller ajánlását követni, aki a lisztet két lábosba osztja el, hogy az író ne nedvesítse el az egészet. (Író híján némi vízzel 1:3 arányban hígított joghurtot használhatunk.)
Fűszerkeveréke (amerikai fűszerkeverékek gerince):
4 ek fokhagymapor
4 ek hagymapor
1 púpozott ek fűszerpaprika
1 púpozott ek cayenne-i bors
1 púpozott ek só
1 kk frissen őrölt bors
Ezt a mennyiséget Keller 800 g liszttel keveri össze.
Az ultraropogós
Mit várunk? A hús legyen porhanyós, szaftos, lédús. A burok szilánkosan omlós vagy esetleg pergamenszerűen vékony-ropogós. Semmiképp ne keményen páncélos, szivacsos vagy ázott. Az étel lényege a tökéletesen megkonstruált kontraszt. Banális dolgok ezek, de a technológiákat és a végeredményeket mégis világok választják el egymástól. Fontosak a részletek, a banánhéj lesben áll.
Alapanyag
Alapvetően két párt lobogtatja zászlaját. Az egyik ragaszkodik az egész csirke használatához. Szerintük a különböző húsrészeket kell úgy megsütni, hogy mindegyik a legvonzóbb arcát mutassa, így lehet a csirkét méltó módon prezentálni. A másik párt szerint csak a szaftosabb húsrészeket kell bevetni erre a célra (szárny, felső comb). Nincs köztük azonban nézeteltérés a tekintetben, hogy szabadon tartott, fiatalabb szárnyas kell (1-1,2 kg), amelyben sok a lágyabb kötőszövet, szaftosabbra készíthető a húsa.
Hazai viszonylatban jó példa az Alemitta beregi csirkéje, amelynek tartói kezdettől fogva a francia Label Rouge előírásait követték, és sok éves kísérletezéssel jutottak el oda, hogy a szárnyas 2015-ben a Magyar Gasztronómiai Egyesülettől Aranyszalag Minőségtanúsítványt kapott. A szárnyas már kapható a Fény utcai piac emeletén, Szomor Dezső hentesüzletében.
Néhány stádium az elmúlt évekből:
Pácolás
-
Már az előzetes sózás vagy az egyszerű sós-cukros pác is sokat segít abban, hogy a hús aromatizálódjon és jobban megőrizze szaftosságát.
-
Thomas Keller a sós-vizes pácot meglehetősen sok babérral és citrommal egészíti ki, ad még hozzá fokhagymát, kakukkfüvet, petrezselyemszárat, a cukrot mézzel helyettesíti. A páclevet nem csak darabolt pirított csirkéhez, hanem egészben sültekhez is használja.
-
Amerikában széles körben elterjedt az írós (buttermilk) pác. Az író lágy savai nem csak puhítják a húst, a tejcukortartalom miatt a kéreg (bunda) is ropogósabb lesz (sokan a panírba is kevernek írót).
Fűszer
A fűszerezés nagyon eltérő lehet, megjelenhet a pácban és a panírban is. A lényeg mindig ugyanaz: adjon bizonyos akcentusokat, de ne nyomja el a hús saját ízét. Amerikában népszerű az Old Bay fűszerkeverék a panírban, mások kiegészítik kakukkfűvel vagy majoránnával, ami jól harmonizál a csirkével.
Az amerikai dél
Ma is jól ismert gyorsétkezde a KFC, amelyet Harland David Sanders (1890-1980) alapított (alias Colonel Sanders). Ő már a nagy gazdasági válság idején felismerte a franchise-láncolatban rejlő potenciált, de hálózata csak az ötvenes években szökkent szárba. Lényeges újítása az volt, hogy nagy nyomás alatt sütötte a panírozott csirkedarabokat. A hús így viszonylag gyorsan elkészül és nagyon szaftos marad. A másik újdonság a „titkos fűszerezés” címen ismert üzleti fogás volt: állítólag 11 különböző fűszert kevertek a ropogós panírba, és a mai napig jelennek meg találgatások a pontos összetételről. Igazából bárki tud magának egyéni keveréket összeállítani.
Egy klasszikus fűszeres
Kéregtippek
-
Döntő a liszt minősége. A péknek fontos a sikérváz kialakulása, vagyis az, amikor a liszt két fontos fehérjéje (glutenin és gliadin) folyadékot vesz fel, megduzzad és rugalmassá teszi az állagot. A panír esetében ez – vagyis a sikérképződés – halálos ellenség: a panír vastag lesz, nem lehet ropogósra sütni és alaposan megszívja magát zsiradékkal. A vájtfülűek alacsony sikértartalmú búzalisztet használnak, és ezt gyakran keményítővel keverik (amely sikérmentes).
-
A ropogósságért folytatott harcban fontos az, hogy az utolsó pillanatban készítsük el a panírt/bundát, és jó társ az erős alkohol is. Heston Blumenthal például meglehetősen sok vodkát kever a fish and chipshez használt sörtésztába, amikor a tökéletesség nyomában jár. A víznél sokkal gyorsabban párolgó alkohol apró buborékokat termel, ezzel növeli a ropogós felületet, lazítja a bundát, gátolja az elasztikusságot. És nem utolsósorban: az alkohol akadályozza a sikérváz kialakulását.
-
Ha kevés (!) sütőport is adagolunk a liszthez (120 grammhoz 5 grammot), ezzel szintén lazítjuk a bundát, növeljük annak felületét, segítjük a szép szín kialakulását.
-
Ha a panírlisztbe 2-3 ek folyékony marinádot keverünk (ami nem tud teljesen homogénre eldolgozódni), akkor kis morzsák keletkeznek, és ez változatossá teheti a bunda texturáját.
-
A japánok a kicsontozott csirkefalatokat szójás marinálás után kétszer hempergetik meg a keményítőben, majd megszakításokkal sütik ki (egy perc 140-150 °C-on, fél perc pihentetés. Újabb fél perc sütés 140-150 °C-on, végül 0,5-1 perc 190 °C-on).
-
Az ultraropogós csirkét a legtöbb szakács nem forgatja mártásba, mert könnyen elvész a ropogósság. Koreában azonban ezt sokan másképp gondolják: sűrű, fűszeres-szirupos glászt készítenek, ebbe forgatják bele gyorsan a frissen készült csirkeszárnyakat, és haladéktalanul tálalják is. A csirke így megőrzi a roppannóságának nagy részét, ugyanakkor jellegzetes pikantériát kap.
A Momofuku David Chang kultikus helye. Kínál csirkeszárnyat és egész csirkét is. Ezenkívül választható 130 dolláros áron két egész csirke is ropogósra sütve: az egyik amerikai (South), a másik koreai módon készül, különböző mártogatókkal. Az alábbiakban két példa a puha húsú és ropogós bőrű csirke elkészítésére, ahogy a Momofukuban évek alatt kísérletezték ki.