Nagyon finomra vágott hagymát nagyon kis lángon, lassan dinsztelünk, míg hagymánk nyers íze el nem tűnik és zsemleszínű nem lesz (megpirulnia nem szabad). Ezzel a katalánok akár negyed- vagy félórát is eltöltenek – attól függően, hogy mit készítenek. Halhoz világosabb, húshoz sötétebb sofrito illik.
Amikor a hagyma már majdnem kész, tehetünk bele apróra vágott fokhagymát is. Ehhez lehéjazott-kimagozott, kis kockákra vágott, érett paradicsomot adunk, s lassú lángon addig sűrítjük, míg lekvárszerű nem lesz. (Ha túl nagy lángot használunk, akkor könnyen megég a hagyma, ráadásul megmarad a nyersesége, amint a paradicsom savassága is; a lassú sűrítéssel a zöldségekben lévő természetes cukrok karamellizálódnak, a savak finomodnak.)
Paradicsom helyett vagy azon kívül dobhatunk a hagymára kevés apróra vágott piros, vagy zöldpaprikát is. Ezt mindig felöntjük borral vagy húslevessel, esetleg alaplével vagy vízzel, illetve ezeknek a recepthez illő keverékével, amit már többé vagy kevésbé besűrítettünk. Ehhez adjuk hozzá a nyers, elősütött vagy fritírozott szárnyast, borjút, halat, kagylót, rákot, zöldséget (vagy akár ezek valamiféle kombinációját), s annyi ideig pároljuk, amennyit a mindenkori adalék megköveteli.
