A mozsárban először garnélapasztát, durva sót, fokhagymát törünk meg, hozzáadjuk a félbevágott, kimagozott, finomra szelt csilipaprikát, mely ha szárított, előzőleg 3-4 percre meleg vízbe áztatjuk. (Minél később adjuk hozzá, s minél kevésbé dolgozzuk bele, annál kevésbé lesz erős a mártás.) Végül halszósszal (a római garum utódjával), pálma- vagy nádcukorral, zöldcitrom levével ízesítjük. Lehetséges arányok: 4 gerezd fokhagyma, 1 csipet só, 1 evőkanál garnélapaszta, 3-7 csilipaprika, 1-2 kávéskanál pálmacukor, 1-2 evőkanál zöldcitromlé, ugyanannyi halszósz.
A thaiföldi receptek általában csak miheztartásra és az európaiak tájékoztatására szolgálnak. Az arányok egymáshoz képest módosíthatók, a lényeg az, hogy kialakuljon az élénk, „spriccelős” thai harmónia, amelyben az ízek kiegészítik, támogatják, ugyanakkor „kordában tartják” egymást.
Egy ilyen nahm prik paszta kiváló például egy jó ropogósra sült, arasznyi méretű kis keszeghez is. Elkészítés után marinálhatjuk benne a halat, vagy egyszerűen csak belemártogatjuk. A paszta bővíthető salottahagymával, tamarinddal (*) vagy zöld mangóval, kaviárral vagy mozsárban tört pirított rizzsel, újhagymával vagy koriander zöldjével, kókuszreszelékkel vagy citromfűvel. A nam phriket a sült halon kívül adhatjuk nyers, frittírozott vagy főtt zöldség mellé, sertéshúshoz vagy egyszerű omletthez is. A keverék önmagában mindig erőteljesen sós és ízes, elvégre Thaiföldön az eredendő konyhafilozófia szerint hallal, hússal, zöldséggel egyetemben csupán kísérő: a „főétel”, vagyis a sótlan gőzölt rizs kísérője.
