Annak ellenére, hogy igen közeli rokona a sörnek, kevés szó esik manapság a meadekről. Pedig a recept nagyjából hasonló: az erjeszthető szénhidrátokat a malátázott gabonák helyett méz adja. A mead, vagy mézsör lelke a fűszerezés. Az évezredes hagyományokra visszatekintő italt – hasonlóan egyébként a komló-éra előtti sörökhöz – legtöbbször helyben elérhető gyógynövényekkel, fűszerekkel tették egyedivé és ez a szokás a mai napig tartja magát. Az uniformizálódás elkerülte az italt, kevesebb a kötöttség és míg sörök esetében sokak szemében bicskanyitogatásnak számít a virgoncabb fűszerezés, a mead elfogadottabb terepe a kísérletezésnek.
A B. Nektar az Egyesült Államok egyik legnevesebb meadery-je, 2006 óta üzemel, 2013-ban a Ratebeer világ 100 legjobb sörfőzde listáján a 31. helyet szerezte meg. A Black Fang az alap mead-kollekció része, a címke szürkésfehér vámpírjának ízléséhez igazodóan vérvörös, gazdag zamatú nedű.
Intenzív, telt illatfelhő. Igen komoly szegfűszeges nyitányok zendülnek fel narancshéj, áfonya, meggy és szeder kíséretében. Kicsit mintha össze is vitatkoznának, a szegfűszegtől „orrnehéznek” tetszik az ital, de meg lehet szokni. A korty selymes, decensen buborékos, könnyed. A Black Fangben a meggy és a szeder ízjegyei keverednek egy háttérben megbúvó virágmézes karakterrel, ami nagyon elegáns, viszont a szegfűszeg továbbra is túlzónak hat. Lehet, hogy csak én vagyok erre nagyon kihegyezve, de első ránézésre ezen talán lenne mit finomhangolni. Merthogy egyébként ha a szegfűszeg-érzést kicsit lebontjuk, zseniálisan gyümölcsös, komplex mézsört kapunk, szerethető arányokkal és barátságos összképpel. Talán ezért is szerencsés a 0,5-ös kiszerelés: a végére hozzászokik az ember és ahogy az érzékek tompulnak, szépen összesimul minden. Úgy is mondhatnánk: a megszokás kitépi a szegfűszeg méregfogát.
