Vaskalaposok szerint szigorúan hétféle fűszernövényből készül, nem többől és nem kevesebből, minthogy a sárkánynak hét feje, az embernek hét főbűne, a macskának hét élete van (plusz-mínusz kettő, de erről csak a túlképzett reklámszakemberek tudnak). A hét főfű a következő: petrezselyem, turbolya, borágó, pimpinella, zsázsa, snidling, sóska.
Mindezt éles késsel finomra vágjuk – összesen mintegy 40 dekát, szár nélkül értve. Három kilencperces kemény tojás sárgáját (a kilenc percet forrástól számítjuk) szitán áttörünk, egy evőkanál erős (mondjuk dijoni) mustárral ízesítjük, majd majonéz módjára kikeverjük egy dl semleges ízű olajjal (a legjobb a mogyoró- vagy szőlőmagolaj; ha nincs, napraforgóolaj is megteszi).
Hozzáadunk három dl crème fraîche-t (hazai viszonyok közt fele tejszín, fele tejföl, könnyebb változatban tejföl és joghurt), majd belekeverjük a füveket. Sózzuk-borsozzuk, néhány csepp citrommal ízesítjük, s miután egy órán át állni hagytuk a hűtőszekrényben, finom szitán átpasszírozzuk.
Hidegen vagy langyosan kínáljuk főtt tojáshoz, főtt vagy pirított burgonyához, hideg s meleg borjú- vagy szárnyas sültekhez, nyelvhez, halhoz. Frankfurti puristák szerint tilos kaprot, bazsalikomot vagy más egyéb domináns növényt a keverékhez adni, a fokhagymás és uborkás változat pedig eretnekség.
