A bengáli panch phoron egyike a klasszikus bengáli fűszerkeverékeknek. Öt, egymástól markánsan különböző fűszer szerepel benne, egyenlő arányban: római kömény, édeskömény magja, barna mustármag, lepkeszegmag, „nigella”. (Ez utóbbit széles körben nevezik feketeköménynek vagy hagymamagnak, meglehet nincs köze sem a köményhez, sem a hagymához.)
Vastag falú edényben mindegyik magot külön-külön megpirítjuk, közepes lángon, zsiradék nélkül. Az ízük így intenzívebb és komplexebb lesz. Nem szabad megégniük, csak addig pirítsuk őket, míg fel nem száll az illat, fel nem szabadulnak az aromák. Különösen fontos a lepkeszegmag hosszas és lassú pirítása, amelynek során bizonyos keserű ízek kellemes aromákká alakulnak át. Addig pirítsuk, míg a felszálló felhő emlékeztetni nem kezd az aranyszínűre sült csirkebőr illatára.
Végül az összes magot összekeverjük, ha kihűlt, légmentesen lezárjuk. Használhatjuk a keveréket egész magok formájában, és porrá őrölve is. Ha a főzés elején tesszük az ételbe, egészben, akkor inkább az ízlelőbimbókat vesszük célba. Ha a főzés végén használjuk, őrölve, akkor inkább a szaglószerveket, mert az illata, aromája fog jobban érvényesülni.
A panch phoron ideális zöldséghez, hüvelyesekhez, halhoz, szárnyashoz. Gyakran aromatizálják vele a forró sütőolajat, vagy egyszerűen csak tisztított vajhoz adják (ghee), hogy azután ráöntsék lencsére, babra, csicseriborsóra.
