Előző nap kacsa-alaplevet készítünk: 2 kg kacsaaprólékot (farhát, szárny. nyak) kis darabokra vágunk, és 200 Celsius fokos sütőbe tesszük, Amikor egyenletes színt kapott, hozzákeverünk 2 evőkanál sűrített paradicsomot és ugyanannyi frissen tört borsot. Még 4-5 percig sütjük. Hagyjuk kihűlni, majd az egészet áttesszük leveses lábosba.
Hozzáadunk egy félbe vágott hagymát, amelyet előtte vaslapon kissé megpirítottunk, 1 dl Worcester szószt, 4 kicsi sárgarépát, 1 zellerszárat, ízesítőcsokrot (petrezselyem szára, kakukkfű, babérlevél, szorosan póréhagyma külső héjába kötve).
Felöntjük vízzel, hogy éppen ellepje. Kislángon fedetlenül hagyjuk főni két órán át, közben többször habozzuk, zsírozzuk. Végül leszűrjük le, és eltesszük másnapra. 12 kicsi padlizsánt – miután levágtuk a szárát – hosszában félbevágunk. (Az eredeti receptben kicsi (5 dekás), feszes húsú padlizsán szerepel, ami sajnos nálunk ismeretlen minőség. Ennek híján a nagyobbakat vágjuk szeletbe.)
Összeszorítjuk a két felet, tepsibe lerakjuk. Leöntjük alaplével, 170 Celsius fokos sütőbe tesszük egy órára. A padlizsánokat lapos spatulával kiemeljük, s egyenként kicsi, erősen lehűtött mélytányérkákba helyezzük adagonként. A folyadékot egy literre besűrítjük. Hozzáadunk három hideg vízbe áztatott és kinyomkodott zselatinlapot (ezzel már nem forraljuk fel). Ráöntjük a padlizsánra. Finom tengeri sóval, egy csipet frissen őrölt római köménnyel, néhány csepp zöldcitromlével ízesítjük, egy napra hűvös helyre tesszük. (Készíthetjük lapos tálban is, ez esetben éles késsel vágjuk fel adagokra.)
Japán ihletésű étel. A japánok nálunk ismeretlen minőségű, kis méretű, 5-6 dekás, mag nélküli, feszes húsú padlizsánt használnak hozzá, és szárított és enyhén füstölt tonhalpehelyből és tengeri algából készült erőlevessel, mirinnel, szakéval, természetes úton fermentált szójaszósszal főzik hozzá a levet. Agar-agarral sűrítik, és langyosan is tálalják.
