A Sörök a Möszjö Vödréből gerillahármasa több szép sörrel is letette már a névjegyét a hazai porondon. A remekül komlózott Way to Amarillo és Professor von Mannheim mellett az első nagy sikert hozó tradicionális porter, a Mrs. Wheeler is néhányaknak ismerősen csenghet, de a rendszertelen főzések, valamint az intenzív marketing hiánya miatt a hírnév talán kicsit elmaradt a várttól.
Ez azonban most változhat.
A Möszjők ugyanis szakítottak a Legendával és egy ideje a Reketye Sörfőzdében vándorfőznek. A kapcsolat eddig gyümölcsözőnek bizonyult, egy rozsos IPA után a Jónás Kézműves Sörházban bemutattak egy füstös porter is, a tervek szerint pedig a tavaszi Főzdefesztre is időzítenek valami meglepetést. A gépezet mindenesetre beindulni látszik.
A múlt szerdán debütált füstös porter, a Jock McGregor egy rövid nosztalgiakört fut a Mrs. Wheeler felé. Itt ugyanis a porter alapreceptjét keretezték át egy adag füstölt whiskymalátával és egy kicsit eltérő komlózással.
A Jock McGregor zavaros kávébarna színével, vékony, de krémszerű bézs habjával első pillantásra megnyerőnek tűnik. Illata azonban halovány és elég konfúz, füstös és feketecsokis beütésekkel operál, néhol felsejlik a komló földessége és zöldségessége is. Az aroma összhatását nézve ezen utóbbi kicsit zavarólag hat. Az első korty még viszonylag kiegyensúlyozottan halad, tejeskávés és sűrített tejes ízek keverednek szárazabb, karobporos jellegekkel, amiket jótékonyan kísér a füst és a kelleténél kicsit hangsúlyosabb komlózás. Az íz azonban hamar borul, a pohár felénél már szinte elveszik a kávés érzet és nem marad más, mint egyszerű füstösség, élesztős jelleg, földes komlókarakter és kevés oldószeres jelleg. Kicsit nyers, kiforratlan még ez a koncepció. A kiüresedés pedig sajnos a maradék lényegét is elveszi az italnak.
A Jock McGregor nem egy kifejezetten rossz sör, inkább feledhetőnek mondanám. Egy Hedon-féle Madame Porter vagy egy Monyó Invisible Bikini mellett pedig nem sok esélye lesz labdába rúgni.