Kelemen Ottó nagy lendülettel fogott bele a vándorfőzésbe. A Warrior megjelenése után nem sokkal kiadott egy pazar milk stoutot, most pedig egyszerre két sört is piacra dobott.
Az első egyből egy olyan darab, amit nehéz lenne szokvány kisüzemi stílusnak nevezni: egy alkoholmentes sör (a korrektség kedvéért 0,5%-os alkoholtartalommal). A Rizmajer és Ottó kollaborációja miatt kicsit erőltetett módon Rizottó névre keresztelt sörrel a főző kifejezett célja az volt, hogy végre egy iható, sörhöz közelítő alkoholmentes italt készítsen.
A RizOttó élvezeti értéke azonban nem lett sokkal nagyobb, mint egy egyszerű, bolti alkoholmentesnek. Az aroma a jól ismert kukoricás, komlózatlan malátacefrés jegyek mellett erőteljes avas vajas érzettel operál. Ez utóbbi egyébként nem véletlen, ugyanis az erjedési folyamatot nagyon korai fázisban szakították meg, ez pedig ugyan alkoholmentes sört eredményez, de alig hagy időt az élesztőknek a diacetil, mint melléktermék hasznosítására. Ez a vajas jelleg a kortyot is teljesen uralja, és noha érződik egy grillázsos, tejkrémes hangulat, a diacetil azonban könyörtelenül basáskodik. Talán ennél a kategóriánál kifejezetten előnyös lenne az erőteljesebb komlózás, az amerikai komlókkal telepakolt BrewDog Nanny State például szintén nem egy nagy eresztés, de a RizOttónál nagyságrendekkel jobb.
Ottó másik új söre szintén egy ritkábban főzött és a nagy forradalmi hangulatban méltatlanul háttérbe szorult stílus, az angol IPA egy variációja. Az amerikai komlók uralta kisüzemi piac hajlamos egy legyintéssel elintézni a hagyományos brit IPA-kat, mintha azok csak ugródeszkaként szolgáltak volna az „igazi” újvilági stílusképviselőknek. Sajnos ez a hozzáállás odáig vezetett, hogy gyakorlatilag nincs jó brit IPA itthon.
Az O.K. Angol IPA hellyel-közzel pótolta ezt a hiányosságot. Hársfavirággal, harmatmézzel és tisztes földességgel indít, tesz egy kisebb kerülőt a kenyérélesztős irányba is, de alapvetően zajmentesen hozza a brit komlós hangulatot. Ízre első körben jól balanszírozott, harmonikus. A malátázás egyetlen hibája, hogy néha hajlamos a tőzegfüstös kitekintgetésre, ezt leszámítva rendben van, krémes, súlyosabb karamelles és vegyül bele egy kevés édes dohányleveles jelleg is. A komlózás az első kortyokban gyönyörű arcát mutatja felénk, földes-virágos, enyhén bodzás és nyomokban szárított kávégyümölcsös jellegeket hordoz. Később erőteljesebb, zöldséges és nehézkesen gyantás lesz, kicsit borítva ezzel az egyensúlyt, de az utóízében megmaradó decens középkeserű és enyhe medvecukros édesség miatt hajlamos az ember ezt a hibát feledni. Ottó IPA-ja egy jó stílusképviselő, kisebb hibái ellenére is érdemes keresni.
Hol lehet hozzá jutni ? Én szeretem az angol IPA-t.
@trouble: A Jónásban csapon van, üvegben a Beerodalomban. Ezek tutik.
Ha minden igaz, a Bölcsőben is van még:
https://www.facebook.com/bolcsobar