Arpeggiok a ködben – 427

4
Img 4072

Az úgy volt, hogy az idei HSNV-én russian imperial stoutokat pontoztunk KK Zsolttal. Szuper stílus, temérdek lehetőség van benne, de pont a komplex és erőteljes ízek, meg persze a magas alkoholfok miatt nagyon könnyen fárasztja a bírákat. Valahol ebben a kezdeti zsibbadós fázisban lehettünk mi is, mikor egyszer csak a semmiből előtűnt a 427-es és teljesen letaglózott minket.

Annyira pimaszra sikeredett, hogy először nem is tudtam hova tenni. Olyan volt, mint mikor az ABBA ronggyá játszott Gimme, gimme, gimme számát először hallottam a géppuskaujjú metálgorilla, Yngwie Malmsteen feldolgozásában: fáradt diszkópop helyett villódzó arpeggiok, Mark Boals acélos hangja és a rádöbbenés, hogy ezek szerint maradt még húscafat az ezerszer lerágott csonton. Csak jól kell keresni.

Img 4073

A 427-es zsenialitását a vadélesztős jelleg adta. Sajnos emiatt a RIS kategóriában hibás sörként kellett pontozni, de a stílushatárokat figyelmen kívül hagyva talán nem túlzás azt mondani, hogy az egész verseny legérdekesebb söre volt. A pörköltmalátás, dohányfüstös aroma mellé remekül passzolt a lópokrócos, enyhén savanykás jelleg. A kortyban pedig egy szép dimenzióváltással felerősödött az almaecetes, aszalt meggyes érzet, amit az animális felhangok és az erőteljesebb szenesség jótékonyan támogatott a háttérből.

A dolog szépséghibája, hogy a Brett sajnos nem szándékosan került a sörbe és a főző egyáltalán nem ilyennek szánta a kész italt. A másik gond, hogy kóstolni sem nagyon lehet már. Viszont ha valaki eddig nem mert belevágni egy vadélesztős RIS-be, az ne habozzon. Az ötletben ugyanis van potenciál.

A végére pedig az a bizonyos klasszikus:

4 HOZZÁSZÓLÁS

  1. Volt egyszer egy cikked amiből valami ilyesmi maradt meg bennem, hogy az eredeti porter/stout az igazából hordós és brettes/egyéb vadélesztős volt, na ezek szerint ez egy működő koncepció.

Hozzászólás Facebook-, Google- vagy Twitter-bejelentkezéssel