Az étterem melletti kertben majdnem százféle paradicsom terem: a két tulajdonos úgy döntött, hogy maguk termesztik meg a legfontosabb zöldségeket, és ezeket sokféleképpen tartósítják, savanyítják, szárítják télire. Amikor például sok a túlérett paradicsom, akkor kiszárítják, kíméletesen megőrlik, és nagyon szép, telt ízű paradicsomport készítenek belőle.
A por fontos szereplője a ház egyik emblematikus előételének. Ehhez érett avokádóból cikkeket vágunk, megforgatjuk a paradicsomporban. Egyenletes vörös bevonat keletkezik, mint egy plüsstapéta. A cikkeket kettévágva tesszük a tányérra, néhány kristály ropogós fleur de selt adunk rá, és végül csurranásnyi katalán arbequina olívaolajat.
Martin Klein Ikarus-konyhafőnök szerint ez egy tökéletes étel, 100-pontból 100-at érdemel. Adhatunk hozzá omlós sós makaront vagy habos rákespumát, akkor sem kaphat többet 100 pontnál.
Fenti paradicsompor a salzburgi Ikarusban vendégszerepel egész márciusban, termőhelye a Hertog Jan étterem zöldségkertje a belgiumi Brugge mellett, a tengerpart közelében.
Az öreg parasztházat 2005-ben egy fiatal szakács és sommelier barátja, Gert de Mangeleer és Joachim Boudens újította fel az utolsó szögig. Konyha a pajtában, kilátás a paradicsomokra. Öt év alatt (rekordsebességgel) jutottak el a harmadik Michelin-csillagig. A kérdésre, voltak-e nagy tanárai, példaképei, mentorai, a szakács azt mondja, nem. Hacsak nem a természet.
A konyha stílusán valóban érződik a természetesség, de főként az, hogy nem másol. Részben nagyon eredetiek az ételek, vagy ha klasszikus összefüggések inspirálják, akkor is egyéni a feldolgozás.
Gert de Mangeleer buzgón emlegeti mottóját, mely szerint „az egyszerűség nem egyszerű dolog”, és: „az étel gerince a sav”. A jó ételnek tehát van savgerince, mint a bornak, és a kreatív ételkészítés valójában hosszadalmas harmóniavadászat. A végeredmény akkor jó, ha egyszerűnek és spontánnak hat.
Menü Salzburgban
Üdvözletként egy igencsak meggyőző marhatatár-canelloni. A fog alatt omlik az ostyapalást, utána megjelenik maga a tatár, nem sokkal később a cseppnyi pikáns-gyömölcsös-savas juzupüré, illetve a szardellamajonéz (ami a henger alá kenve rögzíti is a falatot a tányérhoz). A marhahús mély aromáját az adja, hogy négy hétig érlelik, majd szárítják, így dolgozzák fel. Emlékezetes amuse.
Szintén ropogós-krémes, mégis teljesen más karakter a szalmakrumpli-kosárba kanalazott füstös ízű, miszós padlizsánkrém apró nyers gombákkal. És itt is megjelenik egy gondolatnyi savas csatniféleség.
Ropogós csirkebőrön mogyorókrém, „tökéletes” tojássárgája, pirított mogyoró, puffasztott rizs és enyhe csípőség (cayenne-i bors).
A bőrről készítés előtt lekaparunk minden zsíros részt, majd puhára főzzük és két zsírpapír között laposra terítve szárítjuk, végül 120-130 °C-os zsiradékban ropogósra sütjük.
A tojássárgája majonézesen krémes, ami 63-65 °C körüli hőmérsékleten érhető el (hosszabb vagy rövidebb idő alatt, attől függően, hogy egészben készítjük a tojást, vagy csak a tojássárgáját készítjük meleg olajban).
A habcsók-kupolát ezután egyszerre kell bekapni: a belsejében golgotagyümölcsös libamájkrém, alatta kólás cukorkából olvasztott cukorlap, végül váratlan hatásként egy lassan lecsengő sós-ánizsos-édesgyökeres utóíz a kupola tetejéről.
Krumplihab, vanília, kávé, Mimolette. Utolsó amuse-ként egy meleg csésze. Benne rákkal, vaníliával, kávéval aromatizált burgonyahab, amire érett Mimolette-sajtot reszeltek. Az étterem híres és elhíresült fogása, merész és megosztó. (A léhez enyhén szikkasztott rákfejekből nyomják ki a levet: nagyon intenzív, de nem elnehezült rákeszencia.)
Mozzarella görögdinnyével.
A mozzarella-labdacsok krémesen ruganyosak, a marinált dinnyegömböcökre frissen őrölnek kardamomot. Jégcsapretekből készül hozzá tölcsér a kaviárnak. Könnyű átvezető a főbb fogásokhoz.
Jakabkagyló, füstölt velő, krumpli. A főelemeket fekete retek, vékonyra vágott hagyma és nagyon jó olaj egészíti ki.
Angolnás raviolo, libamáj, juzu. A raviolo hajszálvékony retekből van, tölteléke tejfölös-snidlinges füstölt angolnakrém, talapzata korongnyi libamájpástétom. Angolnalevest öntenek köré (a könnyű levet a japán dashi inspirálta). Tökéletes a két kiegészítő: vad ánizsmag és egy csepp juzuzselé (egész gyümölcsből főzik, juzulével frissítik, nagyon intenzív az íze).
A vékonyra gyalult retket a konyhán lobogva forró vízbe merítik: háromig kell számolni, majd azonnal az odakészített jeges vízbe mártani (Martin Klein szerint négy másodperc már sok lenne). Ennyi idő épp elég ahhoz, hogy a merev korong hajlíthatóvá váljon, és meg lehessen tölteni. Ugyanez készülhet tarlórépából vagy karalábéból is.
Zeller, szarvasgomba. A főszereplő egy lassan sütött zellergolyó (végig barnított vajjal locsolták) fekete szarvasgombával borítva. Alatta zellerkrém, illetve tintahal-tintával festett krém. A püréhez a zellert gőzölik, pürítik, nyomtatva lecsöpögtetik, majd tejszínnel pótolják vissza a nedvességet. Végül pacojetben krémesítik. Itt is fontos kiegészítés az édeskés krémekhez a ropogós sókristály.
Tejes bárány, merguez. A bárány pireneusi, nagyon fiatal, elegáns és szaftos. Kiegészítői: sült paprika kecskesajtkrémmel és szardellával töltve, valamint citrom- és padlizsánkrém. A mártás egy nagyon tiszta sültpaprikalével ízesített pecsenyelé. És van még egy kicsiny merguez is a tányéron.
Tejberizs. Maga a tejberizs rendkívül krémes, a tésztaabroncsban ezenkívül egy sós, karamellás érzetű fagylalt, marinált licsi és egy fanyar zöldteakrém rétegződik.
Ha külön kóstoljuk, a tejberizs nagyon édes, a belekeveredő licsi meglehetősen virágos, a machateás ganache fanyar-kesernyés, a kodzsifagylalt sós. De mindent összekóstolva tökéletes. A desszert egyszerre hideg es meleg, darabos és krémes.
Kodzsi
A kodzsi rizsen vagy főtt gabonán, meleg és nedves helyen tenyésztett gombakultúra. Enzimek termelődnek, amelyek keményítőket, fehérjéket, zsírokat bontanak le, ezek a termékek további fermentációs láncokban vehtnek részt. A kodzsiban leggyakrabban megjelenő mikroorgamizmus az Aspergillus oryzae élesztőgomba.
Ázsia-szerte sokféle módszerrel, különféle kultúrákkal készül kodzsi. A japánok kodzsit használnak szaké, mirin, rizsecet, miszó, szójaszósz és sok minden más erjesztéséhez, mely erjesztés során umamigazdag aromák alakulnak ki.
A kodzsi a Nordic Food Lab erjesztési kísérleteinek is egyik főszereplője. A kísérletek célja az, hogy felkutassák az umami („az ötödik íz”) minél sokrétűbb ízárnyalatait. A Nordic Food Lab tagjai a következőket írják kodzsikísérleteikről:
„A kifejlődött kodzsinak sokféle árnyalata lehet: gyümölcsös, vegetális, a háttérben friss gombás ízzel. A rizs és a kinoá diósabb ízt ad neki, a tönköly és a napraforgómag földesebbet.” Pirítással is kísérleteznek, ami ismét más irányba viszi el az aromát (a magokat 160˚C-on pirítják 30-40 percig). A végeredmény: csokoládés, kávés, karamellás, tósztos ízárnyalatok.
Újabb ötlettel tejszínt kevertek bele (1 rész kodzsi, 2 rész tejszín). Egész éjjel állni hagyták, majd másnap reggel átpasszírozták: krémes, ganache-ra emlékeztető szubsztanciát kaptak. Egy másik jól sikerült kísérletben sertésvérből és pirított alapú kodzsiból készítettek „csokoládéfagylaltot”, amelyben nem volt sem csokoládé, sem tojás, mégis kakaós volt az íze és krémes az állaga.
Restaurant Hertog Jan
Loppemsestraat 52
8210 Zedelgem, Belgium
Tel.: +32-50-6734-46
info@hertog-jan.com
Restaurant Ikarus / Hangar-7
Salzburg Airport
Wilhelm-Spazier-Str. 7A
5020 Salzburg
Tel.: +43 662 2197-0
Fax: +43 662 2197-3786
E-Mail: ikarus@hangar-7.com
https://www.facebook.com/hangar7