A Lexington Brewing Co. néhány hónapja kezdte forgalmazni a söreit Magyarországon. A nagy múltú lexingtoni sörfőzdét 1794-ben alapították és kisebb megszakításokkal másfél évszázadon keresztül folyamatosan üzemelt, egészen 1941-ig, mikor pénzügyi nehézségek miatt a gyárat be kellett zárni. A főzde modernkori története 1999-ben kezdődött, mikor az Alltech nevű mezőgazdasági cég alapítója, dr. Pearse Lyons megvette és feltámasztotta a régi üzemet.
Lyons, maga is képzett sör- és szeszfőző lévén, két legyet akart ütni egy csapásra. Házasítani akarta Kentucky állam szimbólumát, a bourbont és a söröket. A főzde húzósörei ennek megfelelően főleg bourbon hordóban érlelt főzetek, mert hát abból ugye bőven akad a régióban. Emellett találunk IPA-t, ale-t és egy kölsch-t is a kollekcióban.
A hordóérlelés nem játék. Nagyon komoly hatással van a kész sörlé ízére és stílusonként más-más jellemzőket hoz előtérbe. Ha pedig túlzásba viszik, a sör alapízei teljesen háttérbe szorulhatnak. A lexingtoniak viszont nem ijedtek meg a kihívástól, két állandó és három szezonális sörnél is alkalmazzák a technikát. Azon lehetne vitatkozni, hogy a bourbon hordó nem arany középút, nem minden sörstílushoz a legjobb választás, de elméletben működőképes lehet a dolog. Ez a döntés szerintem kínálati alapon született.
A hazai bemutatkozás egyébként elég jól sikerült, a marketing a kezdetektől fogva igen intenzív. Mind az öt alapsörüket forgalmazzák, tartottak már söruzsonnát a János Étteremben, a Főzdefeszten csapra vertek egy hordó Bourbon Barrel Ale-t, a városligeti Oktoberfesten pedig bemutatták a szezonális pumpkin ale-jüket is. A sörök kisebb szépséghibája, hogy szinte mindenhol 1000Ft/üveg vagy magasabb áron kaphatóak, ami még az enyhén túlárazott hazai kézműves sörök mellett is soknak tűnik. Ilyen összegért cserébe nagyot kell villantani.
A Kentucky IPA korrekt, kellemes virágossággal nyit, bodza, citrusok és egy jó értelemben vett erőteljes gyantásság száll fel a pohárból a kitöltés pillanatában. Az aroma azonban hamar szökik. A korty eleje szépen muzsikál, shortbreades alapokon bontakozik ki a nyúlós gyantásság és a kellemes citromfüves jelleg, de középtájt kiüresedik a sör, a fenyőgyantának nyoma vész és a helyébe lép egy szárazon vadkenderes és enyhén gyógyszeres kesernyésség. A karamellás test elfárad a végére, az utóízben szinte alig marad meg. Szépen indult, de feledhető véget ért. A jobb amerikai IPA-k mellett esélye sincs labdába rúgni.
A Bourbon Barrel Ale a lexingtoni főzde legnagyobb büszkesége és egyben első hordóérlelt söre. Tudomásom szerint a barrel aging kivételével a recept megegyezik a Kentucky Ale-ével. Nyugodt, földes angolkomlós és enyhén vajkaramellás alapok jelennek meg elsőként, majd ahogy melegszik a sör, a helyüket egyre inkább átveszi egy émelyítő likőrösség és alkoholosság. Elsőre elég lehengerlő, talán kicsit túlzás is. Az íz pedig hasonló átalakuláson megy keresztül, mint az aroma. Kezdetben kellemes malátásság, enyhe, de nem zavaró diacetiles jelleg, érett körte és földesség uralkodik, de a bourbonhordós, likőrös jelleg hamar rátelepszik az italra, a végére már szinte fejbevág. Talán egy kicsit hangsúlyosabb test a segítségére lenne. A balansz nagyon hiányzik. Egy-egy alkalommal fogyasztható, de nekem másfél deci is bőven elég volt belőle.
A Bourbon Barrel Stout a Magyarországon elérhető kollekció legkiemelkedőbb darabja. Az aroma lágyan pörkölt kávéra, száraz feketecsokira hajaz, képes kiegyensúlyozni a likőrös, hordós jelleget, ami egyébként teljesen hasonló az előbbi, Bourbon Barrel Ale-ben megjelenő karakterhez. Az íz prímán hozza kávés, pöröltmalátás vonalat, leheletnyi kakaóbabos beütéssel. Középtájt felbukkan egy nem várt, dohányleveles jelleg is, majd sajnos a végefelé kitör a whiskys karakter, ismét túl erőteljessé téve a hordóélményt. Egyébként sem tartom feltétlenül szerencsésnek egy erős stout mellé a bourbon hordót, két ilyen masszív karakter nehezen fér meg egymás mellett. Ettől függetlenül, leszámítva a zárást, egy szerethető, viszonylag jól összerakott stout.
A Pumpkin Barrel Ale egy USA-ban nagyon népszerű, őszi sörstílusnak, a pumpkin ale-nek az újragondolása, természetesen ismét hordóérlelve. A pumpkin ale-ek jellemzően Halloween tájékán kerülnek a boltokba a tengerentúlon, karácsonyi fűszerezésük (szegfűszeg, szerecsendió, fahéj, stb.) és magasabb alkoholfokuk mellett a stílus védjegye a sütőtök használata. Megosztó sörfajta, lehet nagyon szeretni és nagyon utálni. A Kentucky Pumpkin Barrel Ale eleinte hozza a stílus alapjellemzőit, fahéjas, szerencsendiós, mézes süteményes alapon egy erősebb alkoholosság bújik elő. Felmerül a kérdés, hogy jó döntés-e mindent hordóérlelni. Egy egyébként is édesebb, erősen fűszerezett sör mellé pluszban egy jó adag whiskys beütés szerintem túlzás és zavaró is. A Pumpkin Barrel Ale-lel nem lenne semmi baj, korrekt a fűszerezés, szép, kicsit karamellás a test, jóleső a fahéjas és szegfűszeges érzet, de a bourbonös, konyakos jelleg olyan mézszerűen geil és émelyítő karaktert ad az italnak, hogy pár korty is bőven elég az italból, nemhogy egy teljes üveg.
Nem hiszem, hogy a Kentucky Ale-ek osztatlan sikert fognak aratni. Nincs meg bennük az igazán kiforrott egyensúly, a teljesség. Ezt még tetézi az is, hogy a barrel aged főzetek tipikus rétegsörök: nem mindenki tolerálja a hordós ízeket a sörökben. A relatív túlárazottság ismeretében pedig a balansz hiánya még hangsúlyosabbá válik.