Valahol az ideológiai alapokon nyugvó sörfőzés, a szinesztézia és az analitika határmezsgyéjén található az a sörtervező módszer, amit Nathan Yau talált ki. Kicsit nehéz megfogni, valahogy mintha más oldalról szemlélné a világot, mint a legtöbbünk, de hogy ötletnek szenzációs, ahhoz kétség sem fér.
Yau abból indult ki, hogy a tanulás és a megértés egyszerűbb, ha a nyers adatokat képesek vagyunk kapcsolni valamihez. Számtalan tanulási módszer épül arra, hogy a tananyagot a lehető legtöbb érzékszervi észlelés útján mélyítse el. A cél, hogy ne csak szimplán megértsük, hanem “érezzük” is az adatokat. Yau statisztikus és nagy rajongója a gasztronómiának, így hosszú ideje foglalkoztatta, hogy miként lehetne különböző ízekkel adathalmazokat megjeleníteni. Az adatok “gasztronomifikációjának” ötlete egyébként nem újkeletű, inkább az, hogy Yau házisörfőzőként ezt sörökre lebontva akarta megvalósítani.
Hogy mégis hogy néz ez ki a gyakorlatban? Yau az American Community Survey államszintű statisztikáiból szemezgetett. Egyszerűen vett néhány adatot és azokhoz bizonyos sörjellemzőket párosított:
Minél nagyobb az államban a diplomások aránya, annál tartósabb legyen a sör habja.
Minél alacsonyabb a munkanélküliség, annál erőteljesebb legyen a sör aromája.
Minél nagyobb az egészségügyi biztosítottak aránya, annál több rozsmaláta kerüljön a sörbe.
Minél nagyobb az átlagkereset, annál sötétebb, testesebb legyen a sör.
Minél nagyobb a népsűrűség, annál keserűbb legyen a sör.
És végezetül minél vegyesebb a népesség rasszok szerinti öszetétele, annál több komlófajta kerüljön a receptbe.
A párosítás teljesen önkényes. Nem arról van szó tehát, hogy a magasabb átlagkeresetűek jobban szeretnék a nagyobb testű főzeteket, vagy a több biztosítottal rendelkező és ezáltal egészségtudatosabbnak vélt államban kelendőbb lenne egy rozsmalátás sör. Ez nem más, mint egy játék az adatokkal. Yau ezt a vezérfonalat használva elkészítette Salt Lake County sörének receptjét és a jövőben szeretne több, adott állam statisztikai adatai alapján készített főzetet is tervezni.
Elsőre talán nem olyan egyértelmű, de az alapötletben hatalmas lehetőségek rejlenek. Hogy mást ne mondjak, sörkóstolást például jól lehetne tanulni vele. Adott mondjuk tízféle sör és a hozzájuk tartozó tíz diagram, a kóstolónak meg nincs más feladata, mint megtalálni a párokat. Remekül meg lehetne vele ismerni az ízintenzitások vagy az alapösszetevők közötti különbségeket.
A cikk elején szereplő dot plot és oszlopdiagram címkék pedig önmagukban is nagyon kreatívak, jól mutatják, hogy az összetevők ábrázolását mennyi különféle módon lehetne megvalósítani.
