Egy Róth Zoltán kaliberű gerillafőző esetében minden új sört hatalmas érdeklődés övez. A nagy sikerű Távoli Galaxis és a Pyromania után a Főzdefeszten két új alkotását is lehetett kóstolni. Az egyik az Élesztő égisze alatt futott 1 Milliárd Megawatt volt, egy gyönyörűen komlózott gyömbéres dupla IPA, ami pontosan olyan volt, mint amit az ember egy nukleáris IPA-ként beharangozott sörtől vár: határozott, karakteres, ellentmondást nem tűrő.
A másik újdonság pedig egy régóta várt sorozat első tagja volt. Zoli már egy ideje fontolgatta, hogy útjára indítja a saját single hop IPA-sorozatát, a Bakancslistát. Az alapötlet egy virtuális világutazás volt, mindig más ország komlóit használva, főzetenként általában csak egyetlen fajtával dolgozva. A single hop IPA egy nagyon jó műfaj. Azonos alapreceptet és erjedési körülményeket biztosítva remekül rá tud világítani a komlófajták közötti különbségekre. Házi sörfőzők nagyon gyakran próbálkoznak az egykomlós sörökkel saját szórakozásukra, de kereskedelmi forgalomban a Bakancslista lenne az első sorozatfőzet hazánkban. Az induló sört Zoli egy japán komlófajtával, a Sorachi Ace-szel készítette, amit egyébként nemrég Kelemen Ottó is használt a saját japán búzájához.
A címkedizájn a korábbiaknak megfelelően remekül eltalált, letisztult és esztétikus. Azért is érdemes ezt kiemelni a RothBeernél, mert arculattervezés terén abszolút élen jár a borzalmasan igénytelen magyar piacon. A kristálytiszta, óaranyszín sör levegős, viszonylag hamar illanó habot fejleszt. Az aroma kicsit csalódást keltő, erőtlen, a finoman megjelenő vágott fű, citromfű és reszelt citromhéj mellett hangsúlyozottan jelen van egy zavaró, pattogatott kukoricás, vajas komponens. A korty jellegét tekinteve gyengébben aromázott, emellett a keserűkomlózás is jobban előtérbe kerül, karcossá válik. Az ízben is megjelenő popcornos-fűszeres érzet és a kevés alkoholosság a vékonyabb test mellett émelyítővé válik, ami mellett alig tud kibontakozni a Sorachi Ace száraz, fanyar, rágógumis karaktere. Ez jellemző volt mind az üveges, mind a csapolt változatra. Mindent összevetve nekem nem azt hozta a Bakancslista 01, amit vártam, nem világított rá kellőképpen a japán komló jellegzetes íz- és aromajegyeire. A folytatást viszont nagyon várom.
Sejtem, miről beszélsz, három ízben is kóstoltam a sört, mindhárom alkalommal éreztem egy egyértelműen kókuszos felhangot, vélhetőleg ezt nevezed popcornos vajasságnak. A folytatást én is várom, a szóban forgó ízjegyért magam sem rajongtam. Róth Zoltánnak meg drukkolok, hogy ne csak ezt a tízes listát abszolválja, hanem még sok hasonlót. Akkor is, ha egy ilyen sorozatnév után nehéz lesz másikat kitalálni.
„Házi sörfőzők nagyon gyakran próbálkoznak az egykomlós sörökkel saját szórakozásukra, de kereskedelmi forgalomban a Bakancslista lenne az első sorozatfőzet hazánkban. „
Nagy rajongója vagyok Róth Zoltán söreinek, de ha emlékeim nem csalnak, a Möszjö Vödre Prof. v Mannheim is egykomlós (Citra) és a Way to Amarillo is az. Majd Rambo megcáfol, ha nem így van, emellett a Hatodik Íz (ez itt a reklám helye) single hop sorozata is a piacon volt/van (Nincs Mese-Centennial, Pest Ctrl-Citra, Pest Ctrl-Mosaic).
@Bud_Taste: Igen mindkettőről tudtam, egyedül a Pest-Ctrl két különböző változatáról nem, én úgy tudtam, csak Citra-s volt. De a reklám egyébként helyén van, mert a Pest-Ctrl tényleg jó volt, mikor kóstoltam.
A sorozatfőzettel arra gondoltam, hogy az első olyan lenne, aki egy márkanév alatt futna egy hosszabb sorozat, mert Zolinak tudtommal ez a célja. Lehet, hogy kicsit megtévesztő volt. És mondjuk így az is igaz, hogy a Pest-Ctrl végülis ugyanezt valósította meg. Köszi a kiegészítést!
@Bud Taste: naná, hogy megcáfollak:) a prof az nem egykomlós, abban biza rengeteg Magnum is került, és nem csak keserű komlónak, hanem aromának/hidegnek is…tudom ez most meglepő, az ötletet a sierra nevada torpedo adta, ahol szintén így járnak el, csak a „torpedozás” miatt ott sokkal szebbek az aromák…
@rambo13:
Akkor bocsánat, visszaszívtam:(. Ezért fogy mostanában annyi Magnum, mindenki a Profot próbálja klónozni:)