Ahogy a gasztronómiában, úgy a prémium sörök piacán is kiemelkedő eredményeket tudhat magáénak a skandináv régió. A hagyományos sörsztereotípiák, hogy Dánia egyet jelent a Tuborggal és a Carlsberggel, vagy Svédországban a Falcon a sör, ezek az állítások manapság már nem állják meg a helyüket.
A történelmük alapján jogosan várhatnánk, hogy a skandinávok a sörkészítők élmezőnyébe tartozzanak. A viking korból már bőven maradtak fent említések sörről és mézsörről, az pedig külön érdekesség, hogy 1296-ban az Upplandslagenben (a svéd Uppland törvénykönyve) már említették a komlót is, mint alapanyagot. A skandináv nemzeteknek mind megvoltak a saját különleges sörtípusaik is, amik a 19. századi iparosodás és az alsóerjesztésű lágersörök térnyerése miatt szinte teljesen eltűntek, csak néhányat sikerült feltámasztani hamvaiból. A svédeknél jó példa erre a Svagdricka és Gotlandricke (a dricke italt jelent), előbbi egy fűszeres, kistestű, sokszor gyümölcsökkel és mentával telerakott, édesített ale, utóbbi pedig egy erősen füstös jellegű, borókabogyóval és rozzsal ízesített sör. Bár szigorúan véve nem skandináv állam, mégis érdemes megemlíteni a ‘finn saisonnak’ is hívott Sahtit is, ami a világ egyik legrégebbi, napjainkban is főzött sörstílusa, egyebek mellett pedig az Európai Unió által elismert hagyományos különleges termék.
A 19-20. században a skandináv országok sörpalettáját teljesen lerombolta a nagyüzemek térnyerése. Svédországban különösen fájó volt az alkoholellenes mozgalmak ténykedése is, 1914-1955-ig nem lehetett 4% feletti alkoholtartalmú söröket előállítani, 1955-től is 6,5%-ra lett meghúzva a felső határ, amit végül 1995-ben végleg eltöröltek.
Napjainkra azonban hatalmas változáson ment keresztül a régió. Az amerikai craft beer revolution szele a kilencvenes években érte el az északi területeket, azóta egyre-másra indulnak a mikrosörfőzde-startupok. Magyarországon leginkább a Csakajósör kínálatában találni meg a söreiket, de a jövőben valószínűleg ebben is lesznek változások. A hírük ugyanis világszerte egyre terjed, a dán Mikkeller például nemrég Bangkokban nyitott kocsmát. Az újhullámos főzők nem tisztán amerikai mintákat követnek, hanem sokat vesznek át a belga, német és brit sörfőzési hagyományokból is, így egy nagyon szerethető és változatos, multikulti sörszcénát sikerült létrehozniuk. Ezen a fantáziadús vonalon haladnak a most bemutatandó főzetek is.
A Tobias Emil Jensen és Tore Gynter alapította Toøl Brewery története nagyon szorosan kapcsolódik a Mikkellerhez, a fiúk ugyanis Mikkel Borg Bjergsø tanítványai voltak, a mai napig jó kapcsolatot ápolnak egymással. A Toøl a Mikkellerhez hasonlóan az egyik leginkább kísérletező kedvű dán sörfőzde. A Snowball Saisont saját elmondásuk szerint a nehéz, téli ételek mellé adott nagytestű, édes sörök alternatívájának képzelték. Illatát a mélygyantás, korianderzöldes, zöldteás jelleg uralja, enyhe animális jegyekkel. A korty tisztán csengő, kifejezetten élénk, a malátás jelleg a diós-mogyorós irányvonalat követi. A Brettanomyces lópokrócos, vadélesztős jellegét nem nyomja el a virtuóz amerikai komlózás, a citrus és a vágott fű inkább csak a végén bontakozik ki. Kifejezetten érdekes, könnyed darab, az intenzívebb újvilági komlózás ellenére is jól hozza a saison stílusjegyeit.
A göteborgi illetőségű Beerbliotek a mutlikulti jelleg egyik legjobb képviselője, a négy alapító tag közül az egyik új-zélandi, a másik dél-afrikai, a harmadik ausztrál, a negyedik pedig svéd. A Black Ale Chilli volt az első főzetük, ami alapvetően egy dark ale recept chilipaprikával feldobva. A magyaroknak már ismerős lehet a chilis sör gondolata, a 2013-as Főzdefeszten közönségdíjas Napalm is egy ilyen próbálkozás volt. A Beerbliothek söre viszont egy kicsit más. Az alap itt nem egy old ale (update: eredetileg altbiert írtam, de bennfentesek jelezték, hogy a Napalm alapja old ale volt (BJCP 19A)), hanem egy krémesebb, klasszikus stout, kimondottan erős feketecsokoládés jegyekkel. A kávés érzet és a komlós aromák annyira nem jellemzőek. Ellenben az, ahogy a chili átment a sörbe, az vérprofi. Itt kérem nem csak csípősségről van szó, az annyira nem is jellemző, ehelyett komolyan megjelennek zöldpaprikás, kicsit habaneros jellegek, amik új kontextusba helyezik az egész italt. A chili kifejezetten a háttérbe helyezi a pörköltmalátás vonalat és a feketecsokis csapás irányába terel. Szintén érdekes és újszerű receptúra, kifinomult profizmussal megvalósítva.
Dánia királyairól, a Mikkellerről már írtam korábban, a söreik világszerte nagy sikernek örvendenek. Hozzáteszem nem véletlenül. De azért náluk is bele lehet futni melléfogásokba. A tizenkilenc komlóval főzött, 19 névre keresztelt sör után kíváncsi voltam, vajon mi újdonságot tartogathat még az a bizonyos +1. A 20-at ugyanis húsz különféle komló felhasználásval készítették. Az eredmény kicsit lehangoló lett. Bár az aroma kellemes, citrusos-fenyőgyantás vonásokkal indít, letisztult és komplex, de kicsit erőtlenebb, mint vártam. Az íz pedig egyértelmű csalódás, jellegtelenebb, mint a 19, a malátás test túl gyenge és nem ad igazi hátteret az amúgy szintén vékonyra sikerült komlózásnak. A kicsit buta, zöldséges jellegű komló utóíz pedig kifejezetten zavaró. A Mikkeller 19 profizmusa után ez mindenképpen visszalépés, ami nem csak a lerágott csont-effektusnak köszönhető.
A sörök beszerezhetők a Csakajósörben.
Emlékeim szerint a Napalm nem Altbier (BJCP 7C), hanem Old Ale (BJCP 19A) vagy English Barleywine alapú sör volt, amiben a Habanero ananászos-papayás ízei szintén eléggé dominánsak voltak.
@Bud_Taste: Hát megfogtál, majdnem egy éve volt már az a bizonyos Napalm. Én altbier alapra emlékeztem, de lehet, hogy neked van igazad. Abban a Napalmban, amit a Főzdefeszt előtt az Élesztőben kóstoltunk egy találkozón, volt habanero, chipotle és chili is. Gyönyörűen jött ki belőle minden íz és vitte a hátán a habanero, még a chipotle kevés füstölt jellege is előjött. Viszont azok a hordók, amik végül a Főzdefesztre kijutottak, már kevésbé voltak komplexek, és pont a habanero jellege volt az, ami szerintem kicsit elveszett belőlük. Más kérdés, hogy még így is tarolt a közönségszavazáson.
@Bud_Taste: biztos, h old ale alapú volt, neked azért kellene tudnod 🙂
@rambo 13: Nyilván, de így udvariasabb:))
@Bud_Taste: Nemcsak udvarias, jogos is, javítottam és köszönöm az észrevételt.
Nagyon köszönöm az ajánlást! Sikerült szerezni egy Snowball Saisont, oda meg vissza vagyok érte. Telibe találták az ízlésemet.
@Gny_Sgt_Hartman: Örülök, hogy tetszett, nekem is nagyon kiérett, komoly darabnak tűnt. A stílust most több magyar is bevette a repertoárjába: a Hara’Punk Monkey Funky Yeah és a zip’s saison egy kicsit hagyományosabb vonalat képvisel, de érdemes azokat is megkóstolni.
Köszi ismét! Szívesen megkóstolnám ezeket is, majd megpróbálok szerezni belőlük.