A Bocuse d’Or európai selejtezője: 2014. május 8.
Pályázat alapján 20 országot hívtak meg Stockholmba. Ebből 12 került be a 2015-ös lyoni döntőbe.
A magyar csapat most is kilencedikként jutott tovább, akárcsak két éve. A mezőny közben érezhetően erősödött, a hazai felkészülés körülményei ugyanakkor nehezebbek voltak.
Stockholmban az első 8 helyezett között 6 skandináv csapat jelent meg (ideszámítjuk az észteket, akik mindössze 3 (!) ponttal előztek meg minket). A skandinávok közé ékelődtek be a franciák és a britek.
Ez a nyolcas élboly papírforma szerint biztos befutónak számított, vagyis „négy kiadó hely volt” a lyoni döntőre. Ezt a négy helyet szerezte meg Magyarország, Németország, Hollandia és Svájc, ebben a sorrendben.
A skandináv csoda
A skandinávok több évtizede határozták el, hogy komoly forrásokkal és nagy erőkkel fejleszteni fogják gasztronómiájukat, hogy ez is a régió vonzereje legyen. Az elgondoláshoz csatlakoztak az észtek is. E fejlesztésnek csupán egyik eszköze a Bocuse d’Or és a többi nemzetközi szakácsverseny.
Komoly forrásokkal támogatják Skandináviában a régió „kulináris feltárását” is. Felkutatnak mindent, ami ehető, eljárásokat keresnek ahhoz, hogy mindez hogyan tehető gasztronómiai értékké. Átfogó gasztroteroár-filozófiát fejlesztenek.
Kutatásaik tárgya a térség teljes állat- és növényvilága (bogyók, magvak, algák, füvek is…). Tökéletesítik és kiterjesztik a régióra jellemző technológiákat (fermentáció, savanyítás, tartósítás, füstölés, ecetkészítés, miszókészítés, umamiforrások keresése, mindez északi alapanyagokból).
Vagyis: egyszerre jelenik meg a regionalitás és a világra való nyitottság, a hagyomány és az evolúció, a régi eljárások modern kori adaptálása – akár hájtek eszközökkel is, legyen az bár hidraulikus bogyónyomó-szerkezet. A „stockholmi SIRHÁ-n” (GastroNord) és a piacon egyaránt igen meggyőző volt a skandináv alapanyagok minősége, marhától a füstölt angolnáig.
Érkezés Stockholmba
A magyar csapat megérkezésekor egy előkészítőkonyhába ment. (Ez egyébként a Luxemburgra készülő svéd nemzeti szakácsválogatott felkészülésének is a helyszíne.) Sok alapanyagot a svéd csapatkapitány rendelt meg előzetes egyeztetés alapján.
Tökéletes minőségben prezentálták a garnírungok hozzávalóit: az összes zöldséget, zöld spárgát a kívánt vastagságban, fűszernövényt, kaviárt.
Molnár Gábor megkérdezte, lehetséges-e bizonyos virágokat kisebb méretben és más színben megkapni. Ez 20:30-kor történt. És mint a mesében: egy órán belül megérkeztek a kisebb virágok, más színben.
Ez csupán egy példa arra, milyen lécet kell átugranunk 2016-ban.
A négy tagú magyar csapat
- Molnár Gábor (versenyző)
- Pohner Ádám (segítő/commis)
- Várvizi Péter (csapatkapitány/coach)
- Hamvas Zoltán (elnök/zsűritag)
Kilátások
A közelmúlt tapasztalata az, hogy az „európai tizenkettek” be szoktak kerülni a lyoni döntő első 15 helyére. A tengerentúliak közül Japán, Kanada és az USA a legerősebb. Ők stílusban a „francia vonalhoz” állnak közelebb (a japánok is francia trénerekkel dolgoznak).
Felkészülés tanulságokkal
Aki követte a budapesti felkészülést, láthatta, hogyan csiszolódott össze és pörgött fel a csapat, hogyan találta meg mindenki a szerepét. A végére úgy felgyorsultak, hogy mindkét szakácsnak maradt még negyedóra tiszta munkaideje. Ezt ki lehetett volna használni, emelni lehetett volna a tányérok színvonalát, de Budapesten sajnos már nem maradt elég felkészülési idő.
Az első budapesti SIRHA miatt, vélhetően szerződéses okokból, tulajdonképpen meg kellett ismételni a hazai döntőként meghirdetett döntőt (Hagyomány és Evolúció), méghozzá egy meglehetősen késői időpontban (Bocuse d’Or Hungary). Ezután kevés idő maradt az igazán alapos felkészülésére. (Ugyanezt nehezményezte a francia csapat is, akiknek szintén március 12-én kellett megrendezniük a francia selejtezőt, és akik számára kudarcélmény a negyedik hely.)
Résztvevők, felkészítők, dizájnerek véleménye szerint Bocuse d’Or forduló előtt optimálisan legalább 4-5 hónappal korábban tudni kell, kikből áll majd a csapat, és meg kell kezdeni a felkészülést, aminek az utolsó 2-3 hónapra kell felpörögnie.
Nehezítette a hazai felkészülést az egyenetlen alapanyag-ellátás is, ami csak a felkészülési időszak legvégére konszolidálódott.
Külön köszönet jár Vomberg Frigyesnek, aki minden héten, heti 6 egész napon át játszotta a „második commis” szerepét. Ellátott mosogatói, szállítói, sofőri, beszerzői feladatokat is, segített a kétnapos ki- és visszautaztatásban, a stockholmi ki- és bepakolásban, mise en place-ban és elvégzett sok mindent, amire a szervező Bocuse d’Or Akadémiának már nem jutott forrása.
Köszönjük Nagy Edinának is, hogy menedzselte a csapatot.
Rajtuk kívül sok MGE-tag nyújtott a csapatnak nagyon komoly pénzbeli és természetbeni támogatást, konyhafelszerelést, technológiát, kiérlelt recepteket, alapleveket, eszenciákat, olajakat, tapenádot, kenyeret. Igazi csapatmunka volt.
Az MGE elnöksége a csapattagokon kívül külön köszönetet mond közhasznú munkájukért, támogatásukért, hozzájárulásukért az MGE alábbi tagjainak:
Bakcsy Árpád, Fekete Antonio, Huszár Krisztián, Mayer Ottó, Mogyorósi Gábor, Molnár B. Tamás, Daniel O’Shea, Pollok László, Széll Tamás, Takács Lajos, Wolf András.
A felkészüléshez hosszú évek kísérletezése, versenyzése, éttermi műhelymunkája is kellett. A tagság sok olyan kiegészítő elem megalkotásában is támogatta a csapatot, amelyeket készen lehet bevinni a versenyhelyszínre, amelyek elkészítése aprólékos munka, és minőségüktől nagyban függ a végeredmény.
Időegyeztetési nehézségek miatt Serge Vieira, a felkért francia tréner sajnos csak 3 héttel a verseny előtt tudott eljönni, így a húsétel nem volt teljesen kiérlelt. A külföldi trénerek nem „betanítanak”, hanem Bocuse d’Or-os dizájnban és koncepcióteremtésben segítenek. Ezt a hazai versenyzőknek és felkészítőknek kell kitölteniük jó ízzel.
Serge Vieira igen hasznos tanácsokat adott. A haltányérhoz ő vetette fel a gomba ötletét, ő javasolta, hogy ne az olajos állagú avokádóba, hanem a feszesebb állagú és vegetálisabb ízű spárgába göngyöljük a garnírung-muszlint. Nagyon jót tett a húsételnek az a javaslata, hogy a véres hurkát építsük be a húsroládba, és a rendelkezésre álló sertésbőrt is használjuk fel, ami szaftossá és változatossá tette a fogást.
Az MGE-tagok által kifejlesztett osztrigatortácskát és a mustáros almazselékockát kiválónak találta, akárcsak a halhoz adott mártásokat (barnított vajas zabajon, oszrigavinegrett, tapenád).
Fontos tanulság, hogy több időre van szükség, mind a konyhai koncepció és kivitelezés kidolgozásához, mind a dizájn kifejlesztéséhez. A mostani dísztál az idő rövidsége miatt érezhetően „biztonsági” dizájn volt. A lyoni döntőre szuggesztívabb látványtervre és tartalmakra lesz szükség.
A magyar Bocuse d’Or főtámogatói
2014 május 13. Hamvas Zoltán, a Bocuse d’Or Akadémia elnöke nyilatkozik a Bocuse d’Or-ról a Tilos Rádióban
„A stockholmi SIRHÁ-n” – a kiállítást hivatalosan GastroNord-nak hívják.
http://www.gastronord.se/news/whats-gastronord-and-vinordic
Nagyon jó írás amúgy, a versenyt és a kiállítást élőben is nagy élmény volt végignézni. Én azt hiányoltam, hogy a közmédiában szinte semmi aktuális hír nem volt róla. Az emberek többsége nem követi ilyen részletesen a mindennapi gasztró híreket, így csupán utólag értesültek arról, hogy egyáltalán ott voltunk. A csapat megérdemelte volna az előzetes bemutatkozást az emberek előtt.
Stockholmban a verseny utáni másnap felmentem egy átlag angol nyelvű turista oldalra, hogy mit érdemes megnézni a városban, és az első, egész képernyőt betöltő kép, Tommy versenymunkája volt és az, hogy első lett. Otthoni oldalakon semmi ilyesmit nem találtam Gáborékról. Ha ilyen komolyan vesszük az európai gasztronómiához való tartozást, akkor a média csatornákat, mint Facebook és Twitter, turista oldalakat, az Akadémia hivatalos oldalát folyamatosan frissíteni kell, angol nyelven is. Tudom, hogy Magyarországon az egész marketing (is) még gyerekcipőben jár, de a többiekhez képest sehova nem fogunk eljutni nélküle.
@jEnci: köszönjük a kiegészítést, átvettük a szövegbe is