Dánia első számú gerillái

Az első sör egy tisztelgés Bjergsø régi barátja, a dán politikus Mikkel Sarbo előtt. A névadóhoz hasonlóan Mikkel Sarbonak keresztelt sör egy nagyon merész próbálkozás. Az alaprecept egy belga világos ale, amiben a komlót egy “Dragelykke” nevű teával helyettesítették, de talán még ennél is érdekesebb, hogy az erjesztés során egy Brettanomyces élesztőtörzset használtak.

Ezek a vad élesztők szerves részei a spontánerjesztésű belga lambic-kultúrának, régióra és sokszor főzőházra jellemző ízbeli komplexitást adva a helyi söröknek. Bár sokan állítják, hogy nehezen tarthatók kordában, nehéz szabályozni az erjesztés melléktermékeinek mennyiségét, manapság mégis egyre többen próbálkoznak meg a kontrollált használatával Belgiumon kívül is. Sokan a boroshordókban maradt „Bretteket” használják fel a főerjedés utáni hordóban kondícionáláskor, de vannak olyan főzők is, akik csak és kizárólag Brettanomycesekkel végzik az erjesztést. Sokan a „Brettet” teszik felelőssé a sörök savanyúságáért, pedig önmagukban nem savanyítják a söröket, inkább egy kis fanyarabb komponenst adnak hozzá a főzethez. A savanyúságért leginkább Lactobacillus törzsek felelősek. A “Brett” az erjedés során több speciális észtert is termel (etil-kaproát, etil-acetát, etil-laktát, etil-kaprilát, etil-guajakol), amik felelősek a virágos, ananászos, földes és a külföldi szakirodalom szerint lópokróc-szerű aromákért.

Bármennyire is érdekesen hangzik a fentebbi leírás, sajnos az egész nem jött olyan szépen vissza a Mikkel Sarboban. Az aromában kicsit zavaró a főtt zöldséges jelleg, s bár előbújnak barackleves, aszalt gyümölcsös, zöld teás és enyhe kapros felütések is, az összhatás mégis a disszonánsabb zöldséges irányba tolódik el. Az íz sem igazán figyelemreméltó, bár tényleg olyan érzése van az embernek, mintha egy vékonyabb, vizesebb világos ale-t összeöntöttek volna egy fekete teával, mégsincs igazi személyisége. A kicsit kesernyés és száraz, fanyar, fűszeres érzetet jól ellenpontozta volna egy nagyobb test és egy intenzívebb malátásság, így azonban inkább “tea-domináns” lett az egész sör.

A 19 egy nevének megfelelően tizenkilenc különféle komlóval főzött amerikai IPA a Mikkeller Single Hop IPA-k 6,8%-os alkoholfokára belőve. A komlózás gerincét amerikai komlók adják (Simcoe, Citra, Amarillo), de kerültek bele német, sőt, még japán fajták is (Sorachi Ace). Az aroma lehengerlő és orrbavágó, erősen mangós, ananászos, citrusos jegyek versengenek a bodzával és a fenyőgyantával. Ami az illatokban előjött, az mind szépen megjelenik a kortyban is, kicsit szárazabb, vágott füves és citrusos ízek dominálnak, de a körtés, bodzás, mangós jelleg itt is felfedezhető. Az emléke szép, trópusi gyümölcsös és fűszeres. Összességében egy jól összerakott, önbizalomtól duzzadó, profi IPA.

A harmadik kóstolt üveg, a Sort Gul pedig egy tökéletes black IPA, ami teljesen más komlóélményt ad, mint a 19. Bár az illatban itt is megjelenik a citrusosság, sokkal inkább jellemzőek a gyantás, Citra-komlós felhangok egy kevés kávés-feketecsokis aromával. Az íz sokkal krémesebb, teltebb, a komlózás gyantásabb és egy kicsit keserűbb irányba tolja a sört, de szépen kompenzál a maláta csokoládés-krémes érzete. A zárás teljes, kiegyensúlyozott, krémesen csokoládés és erősen fenyőgyantás. Akik szeretik a stílust, találnak szépen összerakott magyar fekete IPA-t is, a Gólem Sörfőzde Sötét Bunkója például egy nagyon jó darab.