Ritkán esik meg, hogy a Bors Serfőzde új sörrel jelentkezik. Nem is értem ezt igazán, mert például az ötödik Főzdefeszten debütált mézes búzájuk, a Marian Maid egy gyönyörűen sikerült, különleges darab volt, nem lehet tehát azt mondani, hogy csak egyszerű ivósöröket tudnának készíteni. Valahogy sosem tudtam azonosulni ezzel az egyébként több főzdére is jellemző felfogással. Van kapacitás, adottak a lehetőségek, még sincs hajlandóság a kísérletezésre, évek óta ugyanazokkal a sörökkel árasztják el a boltokat. Persze nem lehet mindenki Kiss Tamás, de ha már valakinek a keze alatt ott egy komplett sörfőzde, profitorientáltság ide vagy oda, néha előállhatna újdonságokkal.
Aztán, a Bors mintha csak meghallotta volna a fenti értetlenkedést, előállt a Jégtörő Mátyással és az újratöltött Little Johnnal.
Amikor először kóstoltam őket, csodálkoztam. Nem akartam elhinni, ezért hazamentettem két üveggel, bíztam benne, hogy csak véletlen az egész.
A Little John Reloaded a főzde egyik legismertebb alapsörének az újragondolása, magasabb alkoholfokkal és átkomponált recepttel. A pohárba beleszagolva erős és édeskés főtt kukorica, brokkoli, zeller és sült tök aromája csap orrba, a háttérben kellemetlen citromhéjjal. Az illat jellemzően dimetil-szulfidos, kevés ammóniaszerű komponenssel. Bár nem mondanám, hogy ezek után sok kedvem lett volna a kóstoláshoz, azért tettem egy próbát, sajnos azonban az ízében is hasonló jellemzőket tapasztaltam. Szétfőtt, édes zöldborsós és kukoricás jegyek váltakoznak, az árpamaláta kellemes, begyúrt kenyértésztás jellege alig érződik, a zárás pedig egyszerre citromhéjasan keserű és zavaróan, túlcukrozottan édes. A két hét különbséggel kóstolt két üveg alapján az is érződik, hogy valószínűleg nem várták ki a kellő érési időt (7%-os sörről beszélünk), mert bár a második üveg sem volt sokkal jobb, de legalább az elsőhöz képest egy kicsit egybesimultak a külön utakon csámborgó ízkomponensek.
Még ennél is érdekesebb a Jégtörő Mátyás esete. Ez a teljesen új, Robin Hood-tematikát elhagyó sör egy fűszerezett brown ale, a név télűző szentre, illetve Szent Mátyás apostol ünnepére utal. Az aroma kicsit likőrösebb, melaszosabb, mint az előző, de ettől függetelenül ugyanazok a kukoricás és zavaró citromhéjas jellemzők találhatók meg benne. Ezenkívül pedig újra felmerül a túl gyors piacra dobás problémája. A különböző ízek teljesen külön utakon járnak, erőteljes a konzervkukoricás vonulat, bárdolatlan a kristálycukros édesség és valahogy az az érzése van az embernek, hogy ez így nincs rendjén. Ennek nem ilyennek kéne lennie. A fűszerezést meghatározni is nehéz lenne, mivel a kukoricás-melaszos jelleg végig basáskodik a kortyon. Az utóíz kicsit geil, datolyás, de összességében nem kellemetlen.
Nagyon remélem, hogy a Bors Serfőzde alakít a recepteken, valamint készítés módján, és megpróbál javítani a sörökön. Esetleg tovább hagyják érni az erősebb söröket és nem dobják piacra őket nyersen.
A Jégtörővel kapcsolatban lenne pár megjegyzésem:
A sör a Bors és a Hatodik Íz együttműködésének gyümölcse, hasonlóan a 424-hez, vagy a Kalász Limited Edition-höz, ezért nem a Robin Hood tematikát követi. A sör október első felében lett főzve, több mint négy hónapos. Az alapanyagok között nem szerepelt kristálycukor, a fűszerezés pedig szándékoltan visszafogott. Az alap koncepció egy nehéz, testes, fűszerezettségében is a középkorra jellemző téli főzet volt, hosszú érlelési idővel. Az élesztő sem a megszokott, egy belga csúcssör palackjából lett szaporítva, melyet vakkóstoláson választottunk ki a célra legmegfelelőbbnek.
@Hatodikiz: Köszönöm a kiegészítő információkat. A két sörről azért született egyszerre cikk, mert ugyanaz az ízhiba volt fellelhető mindkettőben. Ez azért is érdekes, mert bár két teljesen különböző stílus, hasonló karaktert véltem felfedezni mindkettőben. A DMS nem recept, hanem főzési hiba. És sajnos tönkre tud tenni egy olyan, egyébként véleményem szerint nagyon jó koncepciót, mint egy múltidéző, téli sör. A négy hónapos kort nem gondoltam volna, sokkal éretlenebbnek tűnt, de kiegészítésnek ideírom, hogy például én is készítettem már 10% feletti imperial IPA-t, amit három hónap után is rossznak minősítettem, viszont majd hét hónap után egyszer újra megbontottam egyet, és ha szuper nem is, de egész iható lett.
A kristálycukros édesség jelzőt arra szoktam használni, mikor egy sör erőteljes, a nyelv hegyétől az oldalán át egészen a torokig egy súlyos, nehéz és kicsit csipkedő édes érzést ad (már-már a szacharin felé tendáló), hasonlóan egy olyan teához például, amit agresszívebben túlcukrozott a fogyasztó. Ez nem feltétlenül jelent kristálycukor használatot, sok esetben olyankor is előjön, mikor mondjuk nincs elegendő időt hidegben kondicionálva a sör, vagy nem emésztette meg az élesztő az összes, üvegben hozzáadott erjeszthető cukrot.
Remélem mindezek ellenére lesz majd belőle következő főzet is, mert jó ötlet a régmúltba visszatekintés, még jobb a régebbi technológiák felélesztése (pl. braggot eljárással is készülhetne sör, vagy party- gyle-lal).
Én is kóstoltam a sört, és pár gondolat. Jellemző sörhibát egyáltalán nem tapasztaltam. A sör egyensúlya valóban nem túl szerencsés, mert én is túlságosan édesnek találtam., ezt ráadásul nem túl kellemesen domborítja ki a fűszeresség. Arra a gondolatra jutottam, hogy valamilyen étel mellett más karaktereket is ki lehet hozni belőle. Az édesség ellensúlyozására egy kis narancsos-kókuszos Mascarpone-krém kellően telt volt, így sokkal jobban előhozta a komló ízeit és párhuzamba került a sör narancsos ízvonulatával. Nem állítom, hogy tökéletes a sör, de ilyen durva hibák – tapasztalatom szerint – csapról kóstoltam a Monyóban, palackból otthon – nincsenek benne. Külön erénye a legjobb belga dubbelekhez mérhető krémes test. Az ízeket és az arányokat meg valóban újra kell gondolni.
@BeerGastronomy: Két alkalommal, palackból. Mindkétszer hozta a hibát, tény, hogy a Little John erőteljesebben. A hideg jól elfedi, de melegen már gyorsan jöttek elő a főtt kukoricás jegyek.
A DMS-t személy szerint nem tolerálom a sörben, nem is iszom olyan lagert amiben a nyomait is felfedezem, szerintem nincs a sörben, de értelmetlen erről vitát nyitni a konkrét palack kóstolása nélkül. A Braggot ugye mézsör és ale keveréke, a mézsört én nem tartom túl izgalmasnak ahhoz, hogy kereskedelmi mennyiségben lefőzzem. A parti-gyle-hoz pedig a többszöri máslás elengedhetetlen. A Bors összes söre máslás nélkül szigorúan színléből készül, ezért ott ez nem egy járható út, vándorfőzőként pedig a parti-gyle értelmezhetetlen.
Ezeket nem kóstoltam, de másik Bors-sörben (Tuck barát) már én is találkoztam olyan aromákkal, amit borban redukciónak mondanék, de a sörhöz nem értek. A Jégtörő Mátyás meg talán csak azért nem volt olyan jó, mert éppen kiugrott belőle a szellem, mikor kinyílt a palack 🙂 (ld. Tamási Áron remek regénye.)
Engem a Bors elvesztett az Anonymusnál de tetszett, hogy az egyik alkotó is megjelent a kommentelők között úgyhogy gondoltam, hogy kipróbálom a Jégtörőt.
Én is éreztem az illatban és ízben is amit Zsombor említett, hogy friss élményt említsek a Bigfoot összes általam kostolt sörében éreztem (bár ez „csak” 3 sör volt) de volt régebbről is ilyen élményem, lassan ez lesz nálam a magyar „kisüzemi íz”.
Egyébként a palack alján ez állt: 01102014, hátha segít azonosítani a főzetet.
Köszönöm, már csak azt kelene megtudnom, melyik üzletből származott a sör.
Ha beszereztem és kigyógyultam az influenzából megkóstolom és visszajelzek.
@Hatodikiz: Remek ötlet. A Monyó/Kézműves Csemegéből volt mindkét üveg.
Meg szoktam én is várni, míg felmelegszik, illathoz kis (2 dl) tulipánt használtam, ízhez nyújtott belga kehelyt. Passz!
A következőket a blog bejegyzőnek jegyezném meg.
Roppantul sajnálom, hogy ilyen szinten és stílusban kell visszaolvasnom a sörfőzdémről alkotott negatív, ám de szerencsére csak szubjektív véleményét. Több légből kapott információt is tartalmaz az írás. A főzde kapacitása évek óta maximumon van, ennek ellenére a Bors sörfőzde minden évben ad ki új sört-söröket, amit fejlesztések során tud megtenni. A főzdének megfontolt üzletpolitikája van az új termékekkel kapcsolatosan. Évente 2 sörnél több kiadása csak a puskapor elpuffogtatása lenne a levegőbe, mivel létezik termék életgörbe is a világon. Az egyszerre kiadott sörök kereslete egyszerre laposodik el a piacon, ami üzleti szempontból nem megengedhető. Ez nem azt jelenti, hogy nem folyik új receptek kikísérletezése, hiszen már megvan Guy of Gisborn és a Nottinghami bíró receptje is, de az még várat magára, mert most a Maid Mariann van soron. Az 5-7 fajta / év piacra dobott sör persze nagy vihart kavarhat, és a divatsör ivók agyon fogják lájkolni, de üzleti szempontból balgaság és nem ezt tartom a követendőnek…
A Tuck Barát, Sherwood, Anonymus és Little John söreink évről évre kelendőbbek, ezért bizton állítom, hogy az életgörbe felfutó ágán tartózkodnak még így pár év múltán is.
A bejegyzés olvasása után elkezdtem kóstolgatni az LJR-t és kutakodni a web-en, esetleg kóstolta-e más is és ott mi volt az eredménye.
A http://komlo.blog.hu/2014/02/18/little_john_reloaded#more5821479
címen találtam a Kontár komlókutató bejegyzését. Ha most összenézem a két írást, és feltételezem (nem biztosan állíthatom), hogy ugyanarról a főzet sörről van szó, akkor nem értem hol a hiba…
@Tuck_Barat: Örülök, hogy a másik főző is megjelent a lapon, így az igazán korrekt. A légből kapott információkkal nem értem teljesen, mire célzott.
1.:
Én is olvastam a KK bejegyzését a sörről, és annak végén a következő van írva: „Melengetni nem nagyon érdemes, ahogy kúszik egyre inkább tíz Celsius fölé, inkább csak az élesztős (a bőröv-értelelmben vett animális irányból), illetve a répacukros és főtt kukoricás ízjegyek erősödnek, amik annyira korábban sem hiányoztak, ugyanis elviszik az összhatást valamiféle kézműves, felsőerjesztésű malt liquor irányába. Hűvösen viszont kellemes, kiegyensúlyozott, rendkívül csúszós sör, ami karakterét illetően valóban dubbelirányba mutat, de a stílusleíráshoz képest markánsan leegyszerűsítve – ami nem baj, ünnepi, erős ivósörnek ekkor egészen kellemes.”
Azért azt nem értem, hol az értetlenkedés, mert a leírás ezen szakasza elég hasonló. Egy dubbel ajánlott fogyasztási hőmérséklete 8-12 C a legtöbb interneten fellelhető ivóhőmérséklet-útmutató szerint. Ezeket az ajánlókat megkeresheti az egyszeri sörivó is és ihatja az LJR-t az ajánlott hőmérsékleten és máris kész a baj. A LJR esetében a fent linkelt bejegyzést nézve nem csak én állítom, hogy ezen a hőmérsékleten problémássá válik a sör. És ez igenis gond. Nem tartom követendő példának, hogy úgy tervezzünk 7% V/V%-os sört, hogy majd jól lehűtjük és akkor nem lesz vele probléma, kk-t idézve: „ünnepi, erős ivósörnek ekkor egészen kellemes”, de csak hidegen.
2.:
A Bors kapacitása hazai viszonylatban igen nagy, és az itthoni sörkultúra fejlődésének nagyon jót tenne, ha az ilyen nagy főzdék közül többen beszállnának a kísérletezők közé. Ez persze nem csak a Borsra igaz. Egy szóval nem említettem, hogy állandó repertoárba kéne venni minden új főzetet, csak alkalomszerűen, kihangsúlyoznám még egyszer, kísérletező jelleggel kéne ezt csinálni. Nem egyről beszélünk. Nyilván mindkettőnknek más a célja, nekem szívügyem a hazai sörkultúra fejlesztése és ahhoz újdonságok kellenek, fantáziadús és érdekes főzetek, hogy az ivósörökbe belefáradt vásárlókör egy kicsit fel legyen rázva. 500 forint felett árult ivósörök szerintem alkalmatlanok erre a feladatra.
Légből kapott információk:
1. Ritkán esik meg, hogy a Bors Serfőzde új sörrel jelentkezik.
2. Van kapacitás, adottak a lehetőségek, még sincs hajlandóság a kísérletezésre,
3. évek óta ugyanazokkal a sörökkel árasztják el a boltokat
4. profitorientáltság ide vagy oda, néha előállhatna újdonságokkal.
5. Bors mintha csak meghallotta volna a fenti értetlenkedést, előállt a Jégtörő Mátyással
6. valószínűleg nem várták ki a kellő érési időt
7. felmerül a túl gyors piacra dobás problémája
8. tovább hagyják érni az erősebb söröket és nem dobják piacra őket nyersen.
Az írás több esetben a „én így gondolom” alapokon nyugszik.
A KK cikkében a Dimetiles problémák nem lelhetők fel.. Erre céloztam, és arra, hogy KK 4 pontos sörnek értékelte a LJR-t. Ez számunkra nem a szemét kategóriát jelenti, ahogy az itt le jön…
@Tuck_Barat: Én így gondolom nem egyenlő a légből kapottal!
1-5: Változatlanul állítom, hogy kevés az újitás, de maga nyilván nem ezt tartja követendő üzleti példának. Aki le tud főzni egy olyan szuper Marian Maid-et, amit én is kóstoltam, az igen is főzzön több különlegességet, ne ragadjon le a megszokottaknál. Ez nem légből kapott információ, hanem vélemény.
6-8: Több megjelent karakter alapján mondtam ezt, a külön utakat járó ízjegyek, a kicsit émelyítő cukrosság, a kicsit bárdolatlan citromhéjas jegyek és az egész összhatás olyan, mintha korán érkezett volna. Egyre több piacra dobott sör esetében tapasztalható ez. Nyilván nem voltam ott és ellenőriztem a tárolási időt és a tárolás módját, de a jellemzők erre engednek következtetni. Az egyensúlyon akkor is érdemes lenne finomhangolni. Ez szintén vélemény. Ahogy az is, hogy nem úgy kell egy sört lefőzni, hogy majd behűtjük rendesen és jó lesz.
A kritika nem személyeskedés. Ez az egész kicsit arról is szól, hogy merjünk szembenézni a hibákkal és tanuljunk belőle. Azért az eddig érkezett kommentekből kiderül, hogy nem állok egyedül a véleményemmel, ezen is érdemes lenne elgondolkodni. Csak hát az mindig úgy van, hogy a rossz hír hozóját verik agyon leghamarabb. De nem akarom tovább szaporítani a szót, az új Bors főzeteknek ugyanúgy tiszta lappal fogok nekiindulni, mint ahogy tettem azt eddig is, és remélem, hogy ha tényleg igaz, hogy idén jön a Maid Mariann, akkor tarolni fog mindenhol. Igyekszem majd az elsők között kóstolni.
ohhhh…Ludas úr után íme egy újabb önérzetes főző, aki nem képes felnőni a kritikához…nos én meg úgy vélem, hogy némelyik bors főzettel igencsak kesztyűs kézzel bánt eddig a hazai sörblogger-szféra és azok igencsak messze állnak az élvezhetőtől. ja, és mielőtt mindezt ‘légbőlkapottnak’ titulálná bárki: pont nem érdekel, mi a véleménye erről másnak, pláne a főzőnek. az legyen az ő problémája, hogy nem vagyok a fogyasztója, én nagyon jól megvagyok a bors érintett remekei nélkül – őszintén szólva így is messze vagyok attól, hogy a felhalmozott készleteimet leépítsem, szóval nem szorulok az általa biztosított gasztronómiai élményre, mert szerencsére igen távol állunk attól, hogy jegyrendszer kerüljön bevezetésre a sörpiacon a sörhiány miatt :-)))