
Az autós és más üldözős jelenetek műfaja sajátos irányzatokat szült a városban, elvégre a helyszín tálcán kínálja magát. A néhai aranyásók révén elhíresült lejtőket rendszeresen lepik el gurulós-fékes kamerák, a stábok mindent filmeznek, ami gördül és gyorsul, itt minden vicces és/vagy effektusos, ami mozog.
Talán egyenesen a Patyomkin páncélos lépcsőjelentéből merített ihletet az a San Francisco-i lépcsősnitt (Óvakodj a törpétől), amikor Goldie Hawn kilöki az ablakon a gonosznak vélt házaló törpét, a törpe kukába szorul, így gurul le a végeláthatatlan lépcsőkön (1).
A kínai negyedben az ifjú Barbra Streisand kergetőzik a kínai sárkánnyal (2), a szomszédos lejtőkön nyomoz Karl Malden és Michael Douglas rendőrfénykorában (3), itt forgatják A testrablók támadásának remake-jét a zseniális Donald Sutherlanddel (4) .. (Aki egyébként egy másik kiemelkedő szerepét szintén lejtős terepen játszotta: egy Dürrenmatt-adaptációban (A bíró és a hóhér), egy lefelé guruló kocsi anyósülésén olyan élethű rendőrhullát alakított John Voight mellett, hogy ezért minimálisan kiérdemelt volna egy „supporting dead corps” Oscar-díjat.)
Ahogy Londonról felderítetlen bűntények szerint is készül turistakalauz (“London by Crimes”), úgy San Franciscóról filmforgatós kirándulótérképek állnak rendelkezésre, melyek gondosan kategorizálnak: akció, krimi, musical, dráma, horror stb. címszavak alapján, vagyis mindenkit elvezetnek az ínyére való helyszínre.
De nemcsak a filmtörténet legendás zugait járhatjuk be: van itt irodalomtörténeti idegenvezetés is, melynek keretében megtekinthető, hol élt/alkotott, esetleg evett/ivott Mark Twain, John Steinbeck, Truman Capote, Dylan Thomas, Jack Kerouac vagy Allen Ginsberg. Mindennek során mélyebben átérezzük majd, mi volt a döntő különbség az ötvenes-hatvanas években a beatnikek és a hipsterek gyökértelensége között (a sajátunkról nem is beszélve). A huszonöt dolláros túra árában benne van még egy speciális “Jack Kerouac-koktél” és egy különleges könyvjelző is.
Ha nem is fogadunk idegenvezetőt, a Vezuvio Cafét mindenféleképpen tekintsük meg, a City Lights Bookstore tőszomszédságában. Utóbbi könyvesbolt igazán hangulatos, 1953-ban alapítói közé tartozott Lawrence Ferlinghetti, aki már kilencven fölött jár, de boltja ma is progresszívnek mondott: a Wikipedia szerint “fő profilja a világirodalom, de témája a művészet és a haladó politikatudomány is”.


Ha tovább haladunk, máris elérjük a Vezuviót, amely 1948 óta szinte állandóan nyitva tart. Itt is sűrű kultúrtörténeti levegőt szívhatunk, mert klasszikus “beatnik-tanya”, a beat-nemzedék egyik törzshelye volt, mindenki le is fotózza, aki erre jár.
Aki történelmi levegővel jóllakik, az itt ülhet a rendkívül késői zárásig. Aki viszont nem, az menjen tovább, mert különösebb konyhai élményre nem számíthat.
Két lépés az olasz negyed legközelebbi kávézója, innen kezdve kiemelkedőek a mokkakészletek: a “mokkát” magas pohárban adják, krémes és jól pörkölt, tejszínes és habos egyszerre. (Amilyen rossz a kávé a város más részein, olyan jó errefelé.)
Ebéd tájban az ember elbizonytalanodik, mert sok a lehetőség. Ki lehet ugrani Thomas Keller French Laundryjába Yountville-be, ami három Michelin-csillagos, viszont 150 kilométer és jó előre ajánlatos asztalt foglalni.
Választhatjuk a kitűnő Gary Dankót is, ahol szintén csúcsgasztronómiát kapunk. Ha viszont egyszerűbbre vágyunk, kár kihagyni a Zuni Cafét, melynek egyik tulajdonosa, Judy Rogers 2004-ben kapta meg az év szakácsa címet a James Beard alapítványtól.
A Zuniban a cézársaláta az egyik legnépszerűbb fogás. Egyik titka az, hogy nincs titok. A ropogós kruton a nevezetes San Franciscó-i kovászos kenyérből készül (sourdough bread), minden hozzávaló jó minőségű és friss. A vendég biztos lehet abban, hogy nem reszelik le előre a sajtot (mert ez tönkretenné az összhatást), nem tesznek bele sem túl durva fokhagymát, sem kóstolatlan borecetet.
Érdemes lenézni a parti Fisherman’s Wharfra is, ahol ismét filmtörténetbe botlunk: a távolból megcsodálhatjuk a Szökés az Alcatrazból eredeti kulisszáját, Clint Eastwood főszereplésével (6). Igazából nem tudni, hogy a börtönsziget “aktív” 29 éve alatt (1934-1963) sikerült-e élő embernek a megszöknie. Hivatalosan nem. Tény azonban, hogy 36-an vettek részt 14 szökési kísérletben, s ebből a mai napig öt foglyot tartanak számon így: “eltűnt és vélhetően megfulladt”.

A parton meg kell kóstolni a lélekmelegítő clam chowdert, a kikötő nagy specialitását. Mivel a régi híres halászkikötő mára turistáktól hemzseg, itt inkább a kilátás, a napsütés, a tenger közelségének varázsa emeli a fogás fényét. Ha otthon készítjük, kevésbé autentikus a környezet, viszont maga az étel lehet akár jobb is, ha spórolunk a tejszínnel, és a lisztet teljesen kifelejtjük.

De ha már itt vagyunk, ballagjunk el a Ghirardelli Square-re, és desszertként mélyüljünk el a csokoládétörténelemben – legalább egy fagylaltkehely erejéig, amire méz sűrű csokoládéöntetet kérjünk.
Domenico Ghirardelli Itáliából vándorolt ki Dél-Amerikába, de 1849-ben az arany illata átvonzotta San Franciscóba, ahol sikertelen aranyásóként tevékenykedett. Mégsem lett belőle alkoholista, nem keveredett késelésbe sem, hanem átállt vegyeskereskedésre, és nyitott egy takaros sátrat.
Miután a sátorüzlet jól ment, Domenicónak eszébe jutott, amit édesapjától tanult, a csokoládékészítés. Ekkor nyitotta meg cukrászatát San Franciscóban, s innen kezdve a lejtőn felfelé nem volt megállás. A Ghirardelli ma Amerika egyik leghíresebb csokoládégyára és édességüzeme.
Egyik specialitása a négyzet alakú vékony csokoládélap különféle töltelékekkel (gyümölcstől a karemalláig), és nagy klasszikusainak egyike a karamellás brownie (amely karamellás négyzettel készül). A sütemény közepe folyékony, érdekesen vegyül benne a keserűcsokoládé és a karamella íze. Ha épp nincs kéznél Ghirardelli-csokoládé, akkor is percek alatt elkészíthető.
(1) Óvakodj a törpétől / Foul Play (1978)
(2) Mi van, doki? /What’s Up Doc? (1972)
(3) San Franciso utcáin / The Streets of San Francisco (1972-1977)
(4) A testrablók támadása / Invasion of the Body Snatchers (1978)
(5) A bíró és a hóhér / Der Richter und sein Henker / The End of the Game *(1975) “Corpse by Courtesy of Donald Sutherland”
(6) Szökés Alcatrazból / Escape from Alcatraz (1979)
