Bűvös SzakácsMGENyílt levél a Magyar Köztársaság kormányához

Nyílt levél a Magyar Köztársaság kormányához

„Olyan ez, mint egy szerteágazó bűnügy felderítése. Igaz, a két évszázados történet végén nem a tettes áll, hanem az áldozat. Vagyis a mai magyar konyha…”

(Fehér Béla a Magyar Konyha c. lapban, arra a kérdésre válaszolva, hogy „mi a magyar konyha?”)

Kormany kenyer

E kartát rövid idő alatt sokan írták alá: a Gundel és az Auguszt család tagjai, étteremtulajdonosok, szakácsok, cukrászok, gazdák, borászok. És aláírták civilek: írók és újságírók, egyetemi tanárok és professzorok, filozófusok és benzinkútkezelők.

A közös ügy közös nevezőre hozott olyanokat, akik más kérdésben még sosem voltak egy véleményen. A dokumentum tehát „történelminek” is mondható. Azok is egyetértettek vele (próbáltak is rögtön az élére állni), akiket tetten érhető felelősség terhel a kialakult állapotokért.

Az étkezés kultúrája összefüggő rendszer, és mindenki érintett: eszik a sírásó, az óvodás és az alkotmánybíró.

Ehhez valakinek el kell mennie vadászni, a másiknak ápolnia a kertet, vajat köpülni, sajtot, sonkát, bort készíteni. Valakinek tudnia kell, mitől lesz a kecskének jó teje, milyen gabonából, hogyan sül tisztes kenyér, milyen a jól megépített kemence. Piacokat és éttermeket kell jól üzemeltetni, mert ezek az ország kirakatai és képviseletei is (országimázs-faktorok).

És valakinek tudnia kell, hogyan szervezzük újjá mindezen tudás közvetítését, ha egyszer a tudás menet közben valahol elveszett, mert a fonalak elszakadtak.

A gasztronómia sajátos ágazat, és ez Magyarországon sajátos szintre csúszott. Önmagában most az sem segít, ha bevezetjük a (más szakmákban, más országokban bevált) duális képzést, mivel gasztronómiánk rendszerében mindkét alappillér rokkant: se elmélet, se gyakorlat.

Az iskola és a tankönyv nem közvetíti a kor elméleti és technológiai színvonalát. Az oktatók képzése és továbbképzése teljességgel megoldatlan. A gyakorlatban pedig legfeljebb félszáz olyan étterem van, amely megfelelő gyakorlati tudást és szakmai morált képes közvetíteni a sok ezer szakácstanuló felé.

Addig is, míg nem szaporodnak el a gyakorlati képzés megfelelő helyszínei, regionálisan összevont iskolai tankonyhákat kell létrehozni, amelyek lehetőséget nyújtanak tisztes szakmai gyakorlatra, s ezenkívül a tömegétkeztetésben is közhasznú szerepet vállalnának (ahogy ez sok helyen történik a világban.)

Ha sikerül javítani elméleten és gyakorlaton, ez még mindig kevés a jó alapanyag és a felvilágosult fogyasztó nélkül.

Valakinek tudnia kell, hogyan lehet újraindítani a minőségi kézműves termelést, s ha egyszer az létrejön, akkor immár hiteles marketinggel támogatni a tömegtermékek áradatával szemben (ahogy ez sok helyen történik az unióban).

És valakinek tudnia kell, hogyan teremtünk meg végre egy becsületes minőséggarancia-rendszert. Olyat, ami a honi termékeken belül is hiteles hierarchiát állít fel, ugyanakkor támogatja értelmes kis egzisztenciák sokaságát. Mely egzisztenciák a minőséget szolgálják: a termék és az élet minőségét.

Valakinek minderről informálnia kell a termelőket és a fogyasztókat, “hogy ne légyen a Magyar Nemzet ollyan, mint a’ tormába esett féreg” (Lippay János jezsuita páter, Posoni kert, 1664).

Valakinek tudnia kell azt is, miként akadályozzuk meg a közvagyon további széthordását, például az élővizek kifosztását. Hogyan adjuk vissza a magyaroknak a zalai rákot, a balatoni süllőt, az üregi nyulat és a mindezt ismerő és értékelni tudó nagyközönséget.

A gasztronómia és az étkezési kultúra nemcsak az ország általános kultúrájának fokmérője és nemcsak alapvető gazdasági kérdés. Az élet minden területére kihat.

Hat a népesség testi-lelki állapotára, életerejére, önbecsülésére, vagyis a fizikai és mentális közegészségügyre. Hat a mezőgazdaságra, tájgazdálkodásra, környezetvédelemre. Hat a foglalkoztatásra, a munkahelyek minőségére, lehetővé tesz értelmes és lelkesítő életprogramokat. Növeli a kisközösségek összetartó erejét, szakmai becsületet teremt. Hat az idegenforgalomra, a hozzáadott értékre, a nemzeti jövedelemre, az adóbevételekre, a fogyasztók fizetőképességére. Magyarán a gazdaság és a társadalom egészére. Az ország élhetőségére.

Az étkezési kultúra stratégiai ágazat, mégsincs se gazdája, se ismerőse. A területre szánt energia és pénz szanaszétporlik a sok sajátos érdekű „bába” kezén. Mert bábáink marketingcéljai mögött egyelőre nincs igazi tartalom. A tartalmat meg kell teremteni.

Égető szükség van egy olyan független intézetre, amely átlátná a gasztronómiához kapcsolódó témákat, s a kapcsolódó minisztériumokkal együttműködve célirányosan tevékenykedne legalább két fontos területen: képzés/továbbképzés és minőséggarancia/eredetvédelem. Az államnak ez nem jelentene többletkiadást, az amúgy is e célra előirányzott forrásokat kellene csupán átcsoportosítani és hatékonyabban használni. Magyarán: amit eddig rosszul vagy sehogy sem végeztek el kormányügynökségek, ahhoz egyszer valakinek hozzá kell kezdenie.

A Magyar Gasztronómiai Egyesület az elmúlt években – a Kulináris Charta sok aláírójának támogatásával – megcselekedte azt, ami módjában áll egy civil szervezetnek. Először szervezett valódi főzni tudást mérő szakácsversenyt és önképző versenykurzust; az OTP segítségével ösztöndíjakkal támogatja a kiemelkedő tehetségeket; az Alexandra Kiadóval segíti szakkönyvek kiadását; interneten is elérhető információt nyújt a szakma fejlődéséről; részt vett egy nemzetközi mértékrendszert használó, független étteremértékelés létrehozásában. Tette mindezt állami támogatás nélkül.

Tehát amit civil tehet, azt megtettük: elindítottunk egy folyamatot, ha úgy tetszik, megérleltük a kovászt.

Az állam egyetérése és akarata nélkül azonban lehetetlen továbblépni, a kenyeret egyedül nem tudjuk már megsütni.

Itt állunk a Mennyei Béke terén, lelkünkben béke, vedrünkben kovász. Az állam így vagy úgy, döntés előtt áll: kell-e az országnak újra étkezési kultúra. Soká vagy soha?

Molnár B. Tamás, a Magyar Gasztronómiai Egyesület alapítótagja

(Megjelent a Magyar Nemzetben, 2010. december 13-án)

 

Konyhariport rovatunkból

Hozzászólások

Hozzászólás Facebook-, Google- vagy Twitter-bejelentkezéssel

Az oldal fenntartása és fejlesztése költséges, a hozzáférés mégis ingyenes. Kérjük, támogasd munkánkat, hogy a Bűvös Szakács továbbra is így működhessen és fejlődhessen. (Részletek itt, a támogatáshoz katt az alábbi gombra.)

Karizmatikus étel

Itt is követhet minket

7,142lájkolóTetszik
983követőKövetés
2,250feliratkozóFeliratkozás

Támogasson minket adója egy százalékával! A Magyar Gasztronómiai Egyesület adószáma: 18116375-2-41

Médiapartnereink

Hírlevél

Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy ne maradjon le semmiről!

Ezt is ajánljuk még

Firenzei fogyókúra

Dante poklának pitvara, trecento bölcsője, Machiavelli és Savonarola főhadiszállása, Mediciek fészke, csodák és borzalmak birodalma, ahol az ember nem tud úgy lépni, hogy ne...

Kiemelt cikkek

Könyvek (Webshop)

Támogasd a Bűvös Szakácsot!

Az oldal fenntartása és fejlesztése költséges, a hozzáférés mégis ingyenes. Kérjük, támogasd munkánkat, hogy a Bűvös Szakács továbbra is így működhessen és fejlődhessen.

Katt ide a részletekért!